Karácsonyra kisállat: mikor jó döntés, és hogyan formálja egy édes szőrgombóc a gyerekeket?

Karácsony közeledtével sok család fejében megfogalmazódik a gondolat, hogy a gyerekeket egy apró szőrgombóccal lepik meg a fa alá, aki aztán a kicsik legjobb barátjává válik. Ez mind szép és jó, ráadásul az ötlet kétségkívül nagyon megható, a gyerekek szemében pedig egyértelműen maga a csoda, de fontos leszögezni, hogy egy kisállat nem egy hétköznapi és egyszerű „karácsonyi ajándék”. A házi kedvenc is élőlény, aki gondoskodást, törődést, stabil hátteret és időt igényel; mindezt rengeteg türelemmel. A „kutya vagy cica projekt” hosszú távú elköteleződés. A döntés gyönyörű, de komoly felelősség is: most mutatjuk, mit érdemes végiggondolni, mielőtt a gyerek kezébe adnánk egy négylábú társat – legyen szó kutyáról, cicáról vagy bármilyen más állatról.

Jaj de szép a karácsonyfa, ragyog...alatta egy csillagszemű szőrgombócka

Rengeteg kisgyerek álma karácsonykor egy pihe-puha tappancsos kiskutya vagy kiscica, amely egy piros szalaggal átkötött dobozból bújik elő. A szőrös kisállatok ajándékba adása vagy örökbefogadása évről évre visszatérő téma az ünnepi időszakban – hasonlóan ahhoz, ahogy húsvétkor sokan nyuszit ajándékoznak. Bár kétségkívül az egyik legszebb gesztus, ha egy állat szerető gazdára talál, több menhely és állatvédő szervezet mégis óvatosságra inti a családokat: ne kapjunk magunkhoz meggondolatlanul kiskutyát vagy kiscicát pusztán az ünnepi hangulat, egy hirtelen ötlet vagy a gyerek álma miatt.

Decemberben valóban érezhetően megugrik az örökbefogadások száma, karácsony után azonban sok menhely visszaérkező négylábúakkal szembesül – sok család ugyanis csak később ismeri fel, mivel jár valójában egy élőlény gondozása. Az év végi lendület így gyakran impulzusvásárlásnak bizonyul, és mire lecseng a karácsonyi varázs, kiderül: az állat nem mindig szeretetből, hanem pillanatnyi lelkesedésből került a fa alá. Rengeteg állatvédő szervezet kampányol az ünnepi „állatbeszerzés” ellen, éppen ezért fontos, hogy csak akkor vágjunk bele, ha valóban tisztában vagyunk annak minden előnyével és hátrányával. Egy kisállat érkezését kísérő pro és kontra érvek listája hosszú, és mindkét oldalon akad bőven szempont.

Egy kisállat akkor igazán jó döntés, ha...

...a család minden tagja tudatosan közelíti meg a témát, és felelősséggel áll hozzá a gazdivá váláshoz. Lényeges átgondolni, hogy érzelmileg, időben és akár anyagilag is készen álltok-e egy új, szőrös családtagra, és fontos megértetni a gyerekekkel, hogy a „mini cuki kutya vagy cica” nem marad örökké apró: felnő, változik, és hosszú éveken át igényli majd a törődést. Sem gyerek, sem felnőtt oldaláról nem elég az ünnepi hetek rövid lelkesedése. Az állat is érző lény, akit rendszeresen kell sétáltatni, foglalkozni vele, állatorvoshoz vinni, minőségi táppal etetni, valamint gondoskodni mindenről, ami az életéhez szükséges: felszerelésről, játékról, környezetről, időről és figyelemről. Ha mindezt mérlegelve is úgy érzitek, szeretettel és kitartással tudtok gondoskodni róla, akkor érdemes belevágni. Így a karácsony valóban életre szóló barátság kezdete lehet – nem csupán egy ünnepi meglepetés. Egy négylábú jelenléte sokkal többet ad, mint amennyit elsőre gondolnánk: szeretetet, biztonságot, fejlődést, és olyan bensőséges kapcsolatot, amely sok gyerek életét meghatározó módon formálja. Most nézzük meg, milyen pozitív hatásai lehetnek a háziállatoknak a kicsikre nézve.

Az állattartás pozitív hatásai a gyerekekre

Az biztos, hogy ha egy gyerek állat mellett nő fel, egészen más szemmel kezd tekinteni a világra: megtanul figyelni egy másik élőlény szükségleteire, megérti, mit jelent gondoskodni, és megtapasztalja, milyen érzés felelősséget vállalni valakiért, aki teljes mértékben rá van utalva. Etetni, meleget biztosítani, friss vizet adni, sétálni vinni, odabújni mellé, ha fél, vagy egyszerűen csak vele lenni, ha szeretetre vágyik – ezek mind olyan mozdulatok, melyek mély empátiát építenek a gyerekben. A napi rutin és a kisállattal kapcsolatos feladatok a gyerekben tudat alatt is kialakítanak egy rendszerességet. A reggeli-esti séta, az etetés vagy a vízpótlás mind jelzik: vannak kötelességek, amelyeket nem halogathatunk, mert valaki más jóléte múlik rajtuk. Ez a fajta felelősségtudat, a következetesség és a rendszeresség erősíti a gyerek mentális struktúráját is.

Azok a gyerekek, akik háziállat mellett nőnek fel, észrevétlenül fejlesztik kommunikációs és érzelmi készségeiket is. Gyorsan megtanulják „olvasni” az állat testbeszédét: felismerik, mikor boldog, mikor fél, mikor feszül vagy épp mikor kér figyelmet. Ezek a finom érzelmi radarkészségek később az emberi kapcsolódásokban, szocializációban és konfliktuskezelésben is kincset érnek. Egy kutya vagy cica jelenléte stresszcsökkentő hatású: enyhítheti a szorongást, csökkentheti a magányérzetet, miközben a simogatás, a nevetés és a közös pillanatok oxitocinlöketet adnak. A ragaszkodás és a feltétel nélküli szeretet élménye, amit egy állat adni tud, stabil kötődési mintát épít a gyerekben – ez pedig érzelmileg egész életre hatással lehet.

Az sem elhanyagolható, hogy egy kutya mellett sokkal aktívabban telnek a mindennapok: több séta, futás, kinti játék, labdázás, ráadásul mindez friss levegőn. A mozgásos rutin javíthatja a kondíciót, fejleszti a mozgáskultúrát, és egészségesebb életmódra hangolja a gyereket. Végül pedig ott van a legelemibb, mégis keveset emlegetett előny: a gyerek erősebb immunrendszere. Számos kutatás szerint – a közhiedelemmel szemben – azok, akik kiskoruktól kezdve állatokkal érintkeznek, kisebb arányban szenvednek allergiától vagy asztmától. Az immunrendszer „tanul” a korai találkozásokból, és úgy tűnik, sokkal hatékonyabb védekezést alakít ki.

Amit érdemes előre átgondolni a témában

Bár látható, hogy mennyi pozitív hatása van a kisállattartásnak a gyerekekre nézve, az ellátásán, az anyagiakon és a felelősségen kívül – melyek nem opcionális dolgok – néhány egyéb szempontot is érdemes figyelembe venni, ha háziállat érkezik a családba. Először is fontos olyan gyerekbarát állatfajtákat választani, amik kisgyerekek társaságában is jól érzik magukat, és nem jelentenek biztonsági kockázatot a gyerekeknek. Ezen kívül még a legédesebb kutyánál (vagy cicánál) is fontos szem előtt tartani, hogy amíg a gyerek nagyon pici, mindig legyen jelen felnőtt, amikor az állattal van. Ez nem azért van, mert a kedvencünkre valódi veszélyforrásként kellene tekintenünk, hiszen egy szeretett háziállat sem „harapós szörny”, és senki nem gondolja, hogy megtámadná vagy „bántaná” a gyereket. Egyszerűen arról van szó, hogy a kicsik még nem tudják jól kezelni az impulzusaikat és a mozgásukat, hirtelen meghúzhatják az állat farkát, ránehezedhetnek, vagy túlzottan közel hajolhatnak hozzá. Ilyenkor az állat ösztönösen reagálhat, megijedhet, odakap, arrébb léphet vagy megharaphatja magát, ha beszorul egy pozícióba. Felügyelet alatt tehát szeretetteli óvást értünk – vigyáznunk kell a gyerekre és az állatokra is. Persze ahogy nő a gyerek, fejlődik az empátiája, a finommotorikája, a szociális készségei (és a beszéde), így megtanul finomabban és óvatosabban érinteni, simogatni, és olvasni a testjeleket, melyek segítenek megérteni az állat határait – ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szabadságot is kaphatnak egymás mellett. A cél éppen az, hogy harmonikus kapcsolat alakuljon ki közöttük, ahol a kutya vagy cica biztonságban, szeretetben lehet a gyerek mellett – akár az ágyban összebújva is, ha a család így szeretné.

Leadkép és fotó:123rf.com