Lassan csődbe mennek a szülők: egyre több fiatal dönt a KIPPER életmód mellett

A jelenség egyre ismertebb: felnőtt gyerekek, akik még mindig a szülők pénzére támaszkodnak. A KIPPER életmód sokaknál nemcsak kényelmi, hanem kényszerű döntés.

A szülői pénztárca, mint biztonsági háló

Az utóbbi években világszerte megfigyelhető, hogy a fiatal felnőttek egyre később hagyják el a családi fészket, és ha ki is repülnek, gyakran visszatérnek – legalább anyagi értelemben. A KIPPER életmód (Kids In Parents’ Pockets Eroding Retirement Savings) kifejezés találóan írja le azt a jelenséget, amikor a felnőtt gyerekek továbbra is a szüleik anyagi támogatására támaszkodnak, miközben a szülők nyugdíj-megtakarításai egyre fogyatkoznak. Ez lehet közvetlen segítség – például lakbér kifizetése, autó fenntartása, hitel törlesztése –, vagy közvetett, amikor a gyerek otthon él, és nem járul hozzá a háztartás költségeihez.

A háttérben számos ok húzódik meg. A lakásárak és albérleti díjak az egekben, a kezdő fizetések sokszor alig fedezik az alapkiadásokat, a diákhitel pedig hosszú évekig nyomja a fiatalok vállát. Nem csoda, hogy sokan úgy érzik, egyszerűbb – és pénzügyileg biztonságosabb – maradni a családi kötelékben, ahol a kiadások kisebbek, és több marad a mindennapi élet örömeire. Bár a szülői segítség természetes és szeretetből fakad, hosszú távon súlyos terhet jelenthet, különösen, ha a szülők a saját jövőjük, nyugdíjas éveik anyagi biztonságát áldozzák fel érte. A kérdés így nemcsak pénzügyi, hanem generációs és társadalmi probléma is lett.

Miért maradnak a fiatalok a KIPPER életmódban? Lapozz a cikk folytatásához!