A rákkal és a stroke-kal is megküzdött a Kossuth-díjas magyar színész: "Újra kellett tanulnom beszélni és járni"

Szombathy Gyulánál 2017-ben diagnosztizáltak daganatos betegséget, 2021-ben szívműtéten esett át, idén januárban pedig stroke-ot kapott. A jeles színművész azt mondja: mióta átevickélt e pokoli megpróbáltatásokon, már nem fél a haláltól.

"Küzdeni kell, hogy legyen holnap és holnapután"

Évekkel ezelőtt visszavonult a színészmesterségtől, nyugdíjaséveiben pedig súlyos egészségügyi problémákkal kényszerült szembenézni a Kossuth-díjas Szombathy Gyula. A 77 esztendős színművész a világot jelentő deszkákon, a filmvásznon és a televízióban hosszú-hosszú évtizedeken át szórakoztatta a publikumot, derűs, vidám, energikus személyisége, fantasztikus komédiázó kedve, összetéveszthetetlenül markáns karaktere azóta is hiányzik a nagyközönségnek. Miután úgy döntött, felhagy hivatásával, nehéz időszak kezdődött a rangos művész életében: 2017-ben daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, 2021-ben szívműtétet hajtottak végre rajta, idén januárban pedig stroke-ot kapott.

"Emlékszem, amikor a rákkal való küzdelmem közben kérdezték, hogy van-e bennem"félelem – elevenítette fel a megpróbáltatásokkal teli éveket Szombathy Gyula, majd így folytatta: "Akkor azt válaszoltam, hogy természetesen én is félek az elmúlástól, de talán könnyebben elfogadnám, ha tudnám, hogy volt értelme annak, amit csináltam. Akkor megtanultam, hogy ami addig természetes volt, onnantól már nem az: küzdeni kell az életért, küzdeni kell, hogy legyen holnap és holnapután. Most már óvatosan hiszek benne, hogy megint tudok élni. Persze lassan, megfontoltan. Mert akinek újra kellett tanulni beszélni és járni, az már soha nem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor 2017-ben legyőztem a rákot és tünetmentessé nyilvánítottak, úgy gondoltam, túl vagyok a nehezén. Hogy onnantól kezdve jöhet majd a derűs öregkor. Jól éreztem magam, ám mégis meggyőztek, vizsgáltassam meg a szívemet is. Nem volt semmi tünetem, ám az eredmény sokkolt: két ér teljesen elzáródott. Azt mondta az orvos, ha most nem jövök ide, bármikor meghalhattam volna. Elkerülhetetlenné vált a műtét, s amikor már újra fellélegezhettem volna a sikeres beavatkozást követően – sztrókot kaptam."

Lapozz, a második oldalon folytatódik a cikk!