Megdöbbentő sorok - nyílt levelet írt a nő az exférje új barátnőjének

A 39 éves Tina Plantamura és férje több évnyi házasság után elvált. Amikor a férfi újra szerelmes lett, Tina - aki azóta újraházasodott - levelet írt a nőnek, na de nem épp olyat, mint amilyet ilyen helyzetben a legtöbben várnának.

Egy volt feleség levele az exférje új barátnőjének

Biztosan rettegsz, miközben olvasod a leveled. Biztosan azt gondolod, hogy ki foglak oktatni, hogyan viselkedj az új szerelmeddel. Biztosan azt gondolod, hogy lefektetek néhány szabályt, hogyan kezeld a gyerekeimet. Ez a levél azonban nem erről fog szólni.

Szeretnélek üdvözölni.

Üdvözöllek ebben a különleges dinamikájú „modern családban”. Üdvözöllek azon az úton, amin az életünk és a kapcsolatunk szárnyal. Igen, azt írtam, hogy kapcsolatunk, de nem a hagyományos értelemben gondolok rá.

A gyerekek miatt vagyunk kapcsolatban, csak úgy, mint ahogy a munkahelyeden a főnököddel állsz kapcsolatban a feladataid miatt. Ha a siker a cél - nem számít, hogy munkáról vagy gyereknevelésről van szó -, a kapcsolat azok között, akik el szeretnék érni, nagyon fontos. Nem fogom teleírni ezt a levelet "nem-az-én-dolgom" típusú tanácsokkal arról, hogyan kezeld azt a férfit, akik én már 20 éves korom óta ismerek. Semmi olyat nem mondok neked, ami személyesen róla szól, semmit, ami csak rátok tartozik, amit mostantól csak veled oszt meg. Nem fogom elárulni, miért nem működtek a dolgok kettőnk között. Csak azt mondom el, amit mindenki másnak is elárulok:

Szerintem ő egy nagyon rendes pasi - csak nem számomra, hanem másvalakinek.

Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy bekerültél az életünkbe. A fiaim azt az oldalát fogják látni az apjuknak, amiről nem is tudták, hogy eddig kihagyták. Tanúi lesznek a boldogságnak, ami az új kapcsolat izgalmából, újdonságából, vidámságából fakad. Látni fogják, hogyan gyújtja lángra az apjukat a remény. Hallani fogják nevetni (az elmondásuk szerint túl sokat és túl hangosan) és beszélni, valami új sármmal a hangjában. És mivel a fiaim szeretik és tisztelik őt, ezek a változások boldoggá teszik őket.

Szeretném, ha tudnád, nagy szükségünk van arra, hogy velünk legyél. Ne érezd megfélemlítettnek, kirekesztettnek magad. Akárcsak neked, nekünk is meg kellett küzdenünk azzal, hogy beillesszünk az életünkbe. Bízunk benne, hogy ha elég jó leszel neki, elég jó leszel nekünk is. Bízunk benne, hogy vannak furcsaságaid, hibáid és egyediségeid, amiktől időről-időre felkapjuk a fejünket.

Nem akarjuk, hogy megváltozz.

Ne gondold azt, hogy nem beszélhetsz velem, az új férjemmel, a fiúkkal. Mondj bármit. Vagy ne mondj semmit. Rajtad áll.

Sokszor fogunk találkozni (mondjuk inkább a gyerekekkel fogsz, de azért velem és az új férjemmel is). Egyszer csak azon kapod magad, hogy koncertekre megyünk, együtt játszunk vagy éppen egy diplomaosztón ülünk. Először biztosan furcsa lesz, de remélem, ez gyorsan meg fog változni. Bár a gyerekek tudják, hogy én és a férjem végérvényesen különváltunk, szeretném, ha látnák, hogy ettől függetlenül egy szétszakíthatatlan egységként támogatjuk őket - ennek pedig az a módja, ha a kapcsolat nem szakad meg közöttünk.

Lapozz, a levél folytatódik a következő oldalon!