Fotópárokon Budapest legromantikusabb kerülete – így változott meg a Naphegy és környéke

Budapest első és legrégebbi kerülete sokak szerint egyben a legélhetőbb is. Sétáltunk egyet a Naphegyen és környékén, hogy visszatekintsünk, miként változott a környék az évszázadok során.

Naphegy régen és most

Budapest I. kerülete nem véletlenül kapta ezt a sorszámot, hiszen a budai Várhegyen született meg a város, ez volt évszázadokon át az ország központja. Bármerre is járunk, a történelem különböző korszakait magukon viselik az utcák és az épületek. A városkép változását sokszor nem a szándék vezérelte, sokkal inkább a harcok, a katasztrófák. Vannak épületek, amiket sikerült restaurálni, vannak, amik áldozatul estek, a változás azonban elkerülhetetlen és – még ha elsőre nem is mindig tűnik úgy – sok esetben akár jót is hozhat a következő nemzedéknek.

A Tabán és a Naphegy is olyan környék, ahol már az újkőkorban megtelepedett az ember, a rómaiak pedig a Naphegy lejtőin a 3. századtól kezdődően szőlőt termesztettek, a birtokok pedig egészen a XX. század elejéig fennmaradtak. Naphegy lankái évszázadokig beépítetlenek maradtak, ez köszönhető annak is, hogy 1752-ben „várvédelmi körzet” címszóval a beépíthetőségét rendeletileg is szabályozták. Többször pusztította tűzvész és a folyóparti területeit árvíz, ezek az események pedig mind formálták az épített és természetes környezetet egyaránt.

Kattints a galériára!

Egy 1885-ös térképen már szerepel a ma ismert Naphegy öt utcája – Mészáros, Gellérthegy, Naphegy, Lisznyai és Czakó utca –, de a mai épületeinek többsége 1910-1939 között épült. A hegyről elnevezett, lejtős Naphegy utca házai sok hasonlóságot mutatnak: mediterrán jellegű, színes, díszes homlokzatok, erkélyek és kovácsoltvas kapuk jellemzik őket. Az itt épült, legkarakteresebb házak közül több (15.,17.,19.,21.) Németh László Lipót műépítész nevéhez fűződik. A házak 1914-ben épültek, az akkor kitört I. világháború miatt a befejezésük különösen nagy nehézségekbe ütközött.

Kattints a további képekért!

Leadfotó/Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum, Forrás: Cordia