Biológiai halhatatlanság - Tényleg lehetséges?

Kit ne foglalkoztatna a gondolat, hogy vajon élhetünk-e örökké? A sci-fikben és egyéb fikcióra alapuló történetekben annyira egyszerűnek tűnik a megoldás, elég egy elixír, vagy egy mágikus kő, pedig biológiailag sokkal, de sokkal bonyolultabb a helyzet. Egyáltalán érdemes-e örökké élni?

Halhatatlanság a történelemben és a filmvásznon

Indiana Jones az 1989-es „Indiana Jones és az utolsó keresztes hadjárat” című filmben a Szent Grált kutatta, melyről azt hitték örök életet adhat, így a rossz kezekbe kerülve uralmat biztosít az örök Birodalom felett. De ott volt például a Harry Potter filmek főgonosza, Voldemort is, akinek már a legelső részben a halhatatlanságot adó Bölcsek Kövére fájt a foga, hogy abból létrehozza a hőn áhított életelixírt. Darron Aronofsky rendező 2006-os „A szökőkút” című filmjét is ez a téma ihlette. Ő Juan Ponce de Leon spanyol felfedezőből inspirálódott, aki a 16. században Floridába utazott, hogy megtalálja a fiatalság forrását. De ha egészen a kezdetekig akarunk visszamenni, a legelső halhatatlanságról szóló feljegyzések i.e. 2100-ból származnak, Mezopotámiából, ahol a hatalmas és gőgös Gilgames király elképesztő módon rettegett a haláltól, így életét annak szentelte, hogy szüntelenül az örök élet titkát kutassa. A mai modern technológiában odáig már eljutottunk, hogy részben megállítsuk a vérsejtek öregedését és virtuális másolatot készítsünk ez elménkről, de mi van a testünkkel? Egyáltalán érdemes-e örökké élni?

Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik.

Fotó: 123rf.com