Igazi úttörő a hazai egészségügyben: ő volt az első magyar orvosnő, akit még a háborúk sem rettentettek meg

A szakma úttörője

Vilma a nehéz kezdet ellenére sem adta fel álmait, 1879. február 3-án védte meg disszertációját, és orvossá avatták, majd az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott és egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Egy év múlva hazatért, ám diplomája elismertetése számtalan akadályba ütközött. Először letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát, majd kérte orvosi oklevelének elismertetését, azonban Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva elutasította a kérelmét. Ezek után sem adta fel, az akadályokat pedig nem problémaként, hanem megoldandó feladatként fogta fel: letette a szülésznői vizsgát, és szülésznőként dolgozott. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, és betegek sokaságát kezelte, hogy ebből tartsa fenn családját. 1895-ben végül egy királyi rendelet lehetővé tette, hogy itthon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is, így újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. 67 éves korában, 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is, majd hadiépítményekkel díszített érdemjelet kapott. Az első világháború ugyanis komolyan felvetette a nők egészségügyi tevékenységének a szükségességét is. 14 vidéki városban szervezett betegmegfigyelő állomást nőkkel. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik az ő oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen.

Leadfotó/Fotók: Wikipedia, Forrás