Felelősségteljesebb az a sztárszülő, aki csak a gyereke lábát mutatja meg?

Egy téma, ami nemcsak a sztárokat, hanem az átlagos médiafogyasztókat is megosztja: van-e helye egy gyerek fotójának a neten? A vélemények eltérnek, én pedig jól össze is ütköztetem ezeket a következőkben. Hogy miért? Mert ebben a kérdésben sincs fekete vagy fehér válasz, ahogyan sokan elképzelnék. Véleménycikk.

"De csak a lábát"

Mikor a boldog sztárszülők még annál is boldogabb babafotóit nézegetem - amin mérnöki akkurátussággal állítják be úgy a szöget, hogy a kicsi arca ne legyen felismerhető -, eszembe jut gyerekkorunk jól ismert magyar népmeséje, A kismalac és a farkasok. Szerintem mindenkiben elevenen él, ahogy az anyukája, nagymamája vagy az óvónénije meséli a történetet a ravasz ragadozóról, aki minden áron be akar jutni a kismalac házába, azzal a kevésbé romantikus szándékkal, hogy megegye őt. "Engedj be, legalább csak a lábamat" - kérleli őt a farkas, miközben nagyon jól tudja, hogy agyafúrt rábeszélő tehetségének köszönhetően előbb-utóbb beimádkozza majd az összes testrészét az áldozatának otthonába. Nos, azok a szülők, akik azt gondolják, hogy megtalálták az arany középutat azzal, hogy csak egy-egy cuki, apró testrészt mutatnak meg a gyerekükből, pontosan ugyanazt a benyomást keltik bennem, mint ez a mese.

Mutassam vagy ne mutassam?

Hogy miért zavar engem - egyelőre - gyermektelen újságíróként, hogy melyik celeb hogyan jeleníti meg a médiában a családját. A rövid válasz: egyáltalán nem zavar. A hosszabb válasz: a múlt héten interjút készítettem Aryee Claudia Dedeivel, vagy ahogyan talán többen ismeritek az ország Tücsijével, akit arról faggattam - némi egészséges kötekedéssel -, hogy mit fog majd szólni, ha kislánya, Nara egy nap eléáll majd és számon kéri őt azért, amiért pici kora óta megjeleníti őt a közösségi médiában. A sértődött válasz helyet azonban a szépségkirálynő vett egy nagy levegőt, és visszakérdezett, hogy szerintem,

"ha egy gyerek folyton azt látja, hogy a szülei a médiában szerepelnek, őt viszont minden áron rejtegetik a kíváncsi szemek elől, nem fotózzák, nem viszik nyilvános helyre, az nem lenne káros legalább ugyanennyire?"

Kicsit el is szégyeltem magamat, mert bevallom, korábban sosem vizsgáltam erről az oldalról az ügyet. Én is csak egy voltam a háborgók közül, akinek már elege volt abból, hogy hazánkban minden gyerek csütörtökön születik, mert akkor van lapszám frissülés a bulvármagazinoknál... Abba pedig bele sem gondoltam, hogy egy sztárgyereknek lenni nemcsak azt jelentheti, hogy valaki el akar bújni a kamera elől.

Lapozz, a cikk folytatódik!

Fotó: Pexels