Miért tettetjük a boldogságot és vidámságot, mikor épp az ellenkezője igaz?

Mindenki arra törekszik, hogy mások azt higgyék róla: tökéletes az élete. De miért játszunk színházat, miért nem merjük vállalni, ha éppen rossz passzban vagyunk? Szakértőnk, Kováts Krisztina cikkét olvashatjátok.

Hol akad el boldogságunk – színdarabunknál?

Rossz passzban vagyunk, nem találjuk helyünket, üresnek érezzük magunkat. Talán még sírni is lenne kedvünk, ha elengednénk magunkat - az egész élet oly nehéznek tűnik… A helyzetből araszolnánk ki, de nem tudjuk hogyan. Jobb ötlet híján felhívjuk barátunkat/ barátnőnket - persze összeszedve magunkat, nehézségeinkből, ürességünkből semmit sem mutatva. Csacsogunk, igyekszünk mosolyogni (rövid távon megy). Lehet, hogy elég egy telefonbeszélgetés, de ha van rá lehetőség, még találkozót is szervezünk.

Kérdésére, hogy vagyunk - a válasz, hogy „minden rendben, nagyon jól!”. Talán még el is meséljük legutóbbi élményünket, ahol természetesen csodálatos dolgok történtek velünk, ahol nagyszerűek voltunk, sikereink mindent túlszárnyaltak – magunkat is meggyőzve erről – s kezdünk jobban lenni. Ugyanezt tesszük a közös hírportálokon, például a Facebookon, mutatva nyaralásunk, gyermekeink páratlan szépségű és boldog pillanatait, tökéletes, irigylésre méltó csodáit. Mindenki vágyik a helyünkben lenni, hisz nekik a hétköznapok szürkeségei, nehézségei, a gyerekek óbégatása, rendetlensége jut – bezzeg másnak, például nekünk!

Valami itt nem stimmel! Kirakat az egész élet.

Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!

Fotó: 123rf.com