Csak belebukni lehet abba, ha mindig megpróbálunk kibújni a felelősség alól

A legtöbb helyzetben úgy gondoljuk, könnyebb elsumákolni a dolgokat, mint egyenesnek lenni - ám a jó érzés csak ideiglenes, előbb vagy utóbb, de utolér bennünket a sorsunk. Szakértőnk, Kováts Krisztina cikkét olvashatjátok.

Hol akad el boldogságunk – summantásainknál?

Kölcsönkapunk egy könyvet, egy filmet, egy szerszámot, avagy bármit, amit, amikor vissza kéne adnunk, nem találunk. Még az is lehet, hogy megvan, csak le lett öntve kávéval, akaratlanul tönkretettük - próbáljuk megúszni a dolgot. Húzzuk az időt, mellébeszélünk, mondjuk, hogy visszük, pedig tudjuk, hogy nem fogjuk visszaadni, mert nincs meg, avagy mert úgy gondoljuk, hogy olyan formán vállalhatatlan.

Munkánk során határidőnkhöz érünk, munkánk eredményét tovább kéne adni, de még nem vagyunk készen vele - ezer ötlettel bújunk ki a késés felvállalása elől. Ugyanígy, ha valaminek a kifizetéséről, átutalásáról van szó, bár már az ellenértéket megkaptuk, használjuk – azt gondoljuk, hogy majd valahogy elsummanthatjuk. Randevúzunk valakivel, de mikor messziről meglátjuk, rájövünk, hogy mi „nem ezt a lovat akartuk”, s oda se megyünk. Megkívánjuk valakinek a házastársát, s titokban elcsábítjuk, azt gondolva, hogy ha nem bukunk le, meg sem történt. Felveszünk egy nagyobb támogatást, amit nem is arra költünk, vagy csak egy részét, amiért nekünk ítélték, s nem tudjuk, hogy életünk miért alakul másképp, mint ahogy terveztük.

Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!

Fotó: 123rf.com