Ünnepek utáni depresszió: miért alakul ki és hogyan kerülhetjük el?
Hagyjuk, hogy jöjjenek és menjenek
Hétköznapjainkban ne akarjunk ünnepnapokat, a hétköznapokban éljük meg a hétköznapokat! Ám azok sem szürkék! Ha ott vagyunk, ha beletesszük szívünket, figyelmünket, ha szeretettel öntözzük a majd előbújó „növénykéinket”, mely az ünnepnapokban mutatja meg csodájának teljességét. Egy percig ne sajnáljuk az ünnepek elmúlását, hisz ennek a folyamatosan lüktető mozgásnak köszönhető maga az Élet. Ne az ürességet éljük meg a hétköznapokban, hisz akkor mit fogunk aratni? Keressük az új kihívásokat, s kezdjük el vetni a magokat, hogy legyen minek beérni!
Igen – tűzzük ki céljainkat, tervezzük meg az új esztendőt, mely irányt és erőt ad a következő évben a feladatainkhoz! Tudjuk, mit szeretnénk, hisz gondolataink a magok! Ha már kitűzzük a célt, ha már tudjuk, hogy melyik „lépcsőn megyünk fel”, már nem kell állandóan felfelé tekinteni, megadva az esélyt arra, hogy elessünk akár egy „kavicsban” is – elég már csak a „lépcsőfokokat” figyelni, s tenni a dolgunk.
Várjuk az ünnepeket, várjuk a Télapót, a Karácsonyt, az Újévet, a költözést, a nyaralást, melyek célt és ritmust adnak az Életnek. Hagyjuk, hogy jöjjenek, s hagyjuk, hogy menjenek! Fogadjuk örömmel mindkét pólust, így a hétköznapok dolgos teremtését is! Csak úgy válhat az ünnep is boldogságossá, csak úgy tudunk aratni, ha tudunk vetni is.
Gyerekként még tele vagyunk hittel, fantáziavilágunk szerteágazó, felnőttként azonban inkább becsukjuk a szemünket és a csodák lehetőségét is kizárjuk. Mi lehet az oka ennek?
Fotó; Leadfotó: 123rf.com
Oldalak
