Minél többet várunk el, annál kevesebb esélyünk lesz a boldogságra
Azért vágyunk valamire, mert a mögöttük rejlő szimbólumokban hiányunk van
Mit tegyünk, hogy a boldogság bejöhessen, de a bánat kint maradjon? A boldogság sosem kintről érkezik. Már bent van! Lehet, hogy boldogságunk még csak nagyon kicsi, hisz a félelmektől, az önbizalomhiánytól jól elbújt, főleg ha még meg is terheljük elvárásaink ládájával. Ha teljesen elnyomjuk, akkor valóban lehetetlenné tesszük létezését. Minél nagyobb az elvárás, annál kisebb az esély rá, hogy elő tudjon mászni, meg tudjon mutatkozni!
Ha nincsenek elvárásaink, akkor kapunk ajándékot, virágot, csokit, jegyűrűt? Attól még nem! Ám a bennünk levő szeretet szabadon mozoghat, növekedhet. Azért vágyunk dolgokra, mert a mögöttük levő szimbólumban rejlő jelképben - hiányunk van. Ezekben az ajándékokban az odafigyelést várjuk – hát adjunk odafigyelést! Épp azt adjuk, ami nincs! Adjuk, hogy legyen! Teremtsük meg! Adjunk figyelmet!
Fejezzük ki ajándékokban, virágban, csokiban, a jegygyűrűt képviselő összetartozás érzését türelemben. A nehéz láda súlya alól felszabadult szeretetünk - bezártságából kilépve társakra talál, akiket vendégül láthat, és egyre többen és többen jönnek be ajtónkon, és már nincs is hiány bennünk. Már nem is kell a szimbólum, hisz teljesek vagyunk a nélkül is. Az ajándékok boldoggá tesznek, ám ha nem érkeznek, akkor is azok vagyunk. Tele a szívünk szeretettel. Már nincs is hely az elvárások ládájának. Ládájának? De még egy kis dobozkának sem!
Kudarcra van ítélve a túlzott féltés - Ezért ne aggódj annyit életed során
Aggódásaink kitöltik napjainkat. Nem tudunk figyelni munkánkra, feladatainkra, hisz vissza-visszatér a lelkünket felőrlő gondolat – nehogy baj legyen! Miért is aggódunk tulajdonképpen? Szükségtelen az állandó idegeskedés, el is mondjuk, hogy miért.
Fotó: HYPE Foundation
Oldalak
Hasonló cikkek
