Rázós kalandok Egyiptomban - 45 fokban, quaddal vágtunk neki a sivatagnak

Megülni a sivatagot könnyű, de betörni nem lehet

Még aznap következett a sivatagi szafari túra a Lotus Safari Centerbe, ahol nem a szokványos autóban ülős, állatos-megtekintős kalandban, hanem egy sivatagi quados száguldozásban lehetett részünk. Ha valakit elriasztott volna a száguldozás szó, annak sem kell félnie, párokban és lassabb csoportokban is lehet csapatni, de az adrenalinhajhászoknak megjegyezném, hogy még végsebességnél sem olyan "húde" durva. Számomra még is ez a program volt a nyerő, világraszóló élmény volt a sivatagban kisebb buckákon áthajtani és csak úgy menni a messzeségbe, érezni és meglovagolni a sivatagot. Még a végefelé az arcomba kapott homok is jól esett.

A quad túra után van még lehetőség buggyzni is, ehhez sem kell komolyabb vezetői képesség, csupán egy kormány, egy fék- és egy gázpedál van, szintén nagy élmény, a vélemények viszont megoszlanak arról, melyik volt a jobb. Miután pedig kifújtuk magunkat, nyolc fős jeepekkel a sivatag mélyén lévő Vörös-tengeri hegység felé vezetett utunk egy beduin táborba. A 40 perces úton röviddel az indulás után elhagyva az autóutat, egyszerűen beleszáguldottunk a sivatagba, a sofőrök itt nem cécóznak, simán hajtanak 90km/h-s sebességgel, ugratnak a buckákon, a quadozás ehhez képest búcsúbéli hintalovacskázás. A sofőrök nem szívesen, de kérésre óvatosabban és lassabban is tudnak vezetni, csak szólni kell, párszor.

Beduin tábor turistákhoz igazítva

A hegy lábánál elterülő beduin tábort kifejezetten a turistáknak alakítottak ki, mondhatni kirakatbeduinokkal találkozhattunk, mivel a beduinok egy nagyon zárkózott nép, többnyire a hegyekben, azok környékén élik nomád életüket. Mindez az élményből és hitelességből nem vont le azért olyan sokat. Welcome drinkként kis zománcfestéket bögrécskékből teával kínáltak minket, illetve két-két zsugorfóliázott kiflit is kaptunk. Ez után alkalmunk nyílt egy kis tevegelésre, majd utána következett a látogatás fénypontja, a kenyérsütés: egy beduin nő készítette el nekünk egy tűz fölötti vaslapon, a végeredményt pedig meg is kóstolhattuk még melegében. A beduin kenyér leginkább a pászkához hasonlítható, frissen fogyasztva meleg és puha, az íze enyhén sós, az ember azonnal megkíván mellé egy kis túrót vagy sajtot.

Visszatérve Hurghadára a Sindbad Hotelbe első "egyiptomosként" konstatálnom kellett, hogy Egyiptom nem csak a piramisokról szól, Hurghada és környéke egy kalandokkal teli hely, ahol a fáradalmakat a kényelmes hotelszobában, vagy a medence/tenger partján pihenheti ki az ember. És ez még csak az első nap volt...

Az utazást a Kartago Tours biztosította nekünk.

A szállodák kihasználtsága 50% alatti

Hurghadán a Sindbad Hotelbe egyébként a hét vége felé már jóval több ember érkezett, mint amennyivel hétköznap találkozhattunk, ám még mindig elmondható, hogy átlagosan a szállodák kihasználtsága 50% alatti. Részletek korábbi cikkünkben, ahol Sharm el Sheikh-et vettük górcső alá.