Az aranygyapjú földjén, avagy csodálatos Grúzia!

Alig egy hete jöttem haza Grúziából, de még mindig a hatása alatt vagyok. Egy tanulmányútra való meghívás érkezett nemrég a szerkesztőségünkbe, aminek természetesen örömmel tettem eleget. Ennek köszönhetően csöppentem bele ebbe a csodavilágba, amiről meggyőződésem, hogy egyszer mindenkinek látnia kell.

Távol a valóságtól

Grúzia egy mesevilág, mégis valahol nagyon realisztikus. Az ország az utóbbi években gyors fejlődésnek indult, ami leginkább a nagyvárosokban tapasztalható folyamatos építkezéseknek és felújításoknak köszönhető. A városok kisebb utcáin sétálva azonban még mindig pálmafákkal szegélyezett, többgenerációs lakásokkal találkozhatunk, melyek előtt öregek sakkoznak, vagy épp malmoznak, a téren pedig kamaszok rúgják a bőrt, vagy táncolnak.

A nyugati országrészben a Fekete-tenger közelsége nyáron sok turistát vonz, (június közepén kezdődik az igazi szezon), de Batumi csodaszép sétánya egész évben vonzza a látogatókat. A Kaukázusok által szegélyezett ország azonban nem csak a tengernek köszönheti vonzerejét, hiszen a hegyekben csodálatos vízeséssekkel és cseppkőbarlangokkal is találkozhatunk.

Legendák földjén

Bár a grúzok igen vallásosak (ortodox-keresztények), szinte mindenre van egy legendájuk és ezekhez ragaszkodnak is. A legismertebb ezek közül az Aranygyapjúé, amely szerint az argonauták az ősi időkben Volosz kikötőjéből hajóztak ki, hogy megkeressék a Poszeidón és Theophané nászából született aranyszőrű kos lenyúzott bőrét, a Kolkhiszt védő aranygyapjút. Végül szörnyeket és ellenséges királyokat is legyőzve Grúzia történelmi régiójában, a hegyvidéki Szvanétiában sikerült is megszerezniük a kincset.

És hogy mindebből mi lehet igaz? Grúzia és Örményország gyors folyású hegyi patakjaiban, folyóiban még ma is úgy mossák az aranyat, mint (vélhetőleg) 3300 éve, az argonauták kalandja idején: gyapjasnak meghagyott birkabőrt merítenek a vízbe, és a szőrszálakra tapadt aranyszemcséket szedegetik össze.