Masszázsoktatás Thaiföldön

Kezdeti próbálkozások

Az eleje könnyű, majd bonyolódik. Nem mindegy, melyik kezem hol van, milyen irányba, hogy fordítom a delikvens lábát és hova teszem az én lábam. Míg felvétel közben úgy éreztem, sok mindent megjegyeztem, gyakorlás közben láttam, hogy az a felére sem elég. Otthon legalább négyszer újranéztem a felvételt, majd Lefi, a párom boldogan felajánlotta, hogy gyakorolhatok rajta is. Emlékezetből félórásra csökkent az egyórás masszázs.

Akár tíz óráig is masszírozhatunk

Második-harmadik nap már nagyjából megvolt a mozdulatsor, az összes fogás, és persze itthon is gyakoroltam Kedvesem nagy örömére, de még a negyedik nap is problémáim akadtak azzal, hogy mikor hogyan mozdulok a saját testemmel. Ha magam alá húzom a lábam, stabilabban tudom tartani magam. Ha a lábfejemre kulcsolom a lábszárát, meg tudom tartani a talpammal a combját, miközben a felső combizmokat masszírozom. Kívülről egyszerűek a mozdulatok, mert az oktatóm nagyon gördülékenyen mozog. Viszont fárasztónak tűnik, de pont ezért kell jól mozogni. Ha jól csinálom, jól használom, állítólag tíz órát is masszírozhatok, nem fáradok el. Én még csak a kettőnél tartok, de tényleg nem érzem fárasztónak.

Az egész oktatás öt nap, papírt is adnának, de a regisztrációs díj egy kicsit magas, ezért ezen gondolkoztam, hogy szükségem van-e rá. Aztán kiderült, hogy a thaioknak annyi a regisztráció (tehát, hogy kapjanak hivatalos igazolást a tudásukról), farangoknak kb. a duplája, úgyhogy eldőlt, csak masszírozni tudok. A bizonyíték legyen az, hogy jól fog esni.