Érdekes a helyzet, bár nem ismeretlen…

Münchenben vagyok, és karácsony napja van. A rokonaim, szeretteim mind otthon vannak Magyarországon. "Ilyen ez a popszakma…” - szokták mondani.
Attól még, mert karácsony van, még dolgozom, ráadásul Németországban. Igen, a Szépség és a Szörnyeteg turnén.

Ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk

Tavaly ilyenkor szintén turnéztam, épp Essenben voltunk. Az öcsém kocsiba pakolta az egész családot, és meglátogattak! Isteni volt! Nagyon szép emlék. Tulajdonképpen semmit nem csináltunk, csak ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk és persze néztük a Reszkessetek betörőket. Nem volt fa, nem igazán voltak ajándékok, csak a családi együttlét. Őszintén mondhatom, hogy több volt ez minden tárgynál, amit kaphattam vagy adhattam volna. Egyszerű családi együttlét. Ez most nagyon hiányzik.

Ilyenkor együtt díszítünk fát az édesapámmal és az öcsémmel (ha épp nem ő van a világ másik végén), édesanya pedig a konyhában tüsténkedik… Persze minden karácsonyfadísz korrekt elhelyezését megvitatjuk, betartva a szimmetria szabályait… és persze lopkodunk a szaloncukorból :) Így néz ki egy karácsony, ha mindenki otthon van.

Nagyon hiányoztok!

Tudod… egész évben viszonylag ritkán látom a szüleimet. Ők Békéscsabán élnek, én pedig Budapesten. Hozzá vagyunk szokva, hogy leginkább telefonon tartjuk a kapcsolatot. Nem ügy. Végül is sok mindent meg lehet beszélni így is, de azért a személyes találkozókat nem helyettesíti. Viszont mikor születésnap vagy karácsony napja van és külföldön vagyok (ez lassan öt éve így van, hogy a szülinapomat és a karácsonyt Németországban töltöm), szóval ezeken a napokon magány ül a vállamra. Persze én teszem oda. Mert lehetnék boldog is. Hiszen itt is vannak barátaim kint a turnén, jó a társaság, karácsony este a színház mindenkit megvendégel egy vacsorával, így az egész társulat együtt ünnepel, és ezek jó bulik szoktak lenni…