Séta a neuschwansteini kastélynál

A napokban ellátogattunk egy gyönyörű helyre, a neuschwansteini kastélyhoz. Már több alkalommal voltam, de most sem hagytam ki a lehetőséget, hogy megnézzem.

A mesebeli kastély

Nem is annyira az épület belseje miatt, hanem a hely, ahol fölépítették olyan csodálatos, hogy muszáj volt újra visszamennem. De nem voltam egyedül. Együtt mentünk a barátommal Ádival és a párjával, Eszter Katával. A képen jobbról Németh Ádám, Nagy Eszter Kata és jómagam

Az igazi tömegnyomor

A vasútállomáson kissé kellemetlen látvány fogadott minket. Annyi ember állt a peronon, hogy egyszerűen nem hittem el. És sajnos beigazolódott a félelmünk. Ez a rengeteg ember ugyanoda megy, ahová mi. Füssen városába, a kastélyhoz.

A legrémesebb vonatozás

Elég nagy tömegnyomor volt a vonaton is. A földön sikerült helyet találnunk, de nem voltunk szomorúak emiatt, de azért a felszállásnál megdöbbentem. Úgy tülekedtek az emberek, mintha az életükért küzdenének. Nem hülyéskedek, szó szerint egymást taposták!!! Vagy engem. És annyira toltak hátulról, hogy szinte fellöktem az előttem állókat. Borzalmas érzés volt. Pedig ez csak egy vonat baszki! Nem fog elindulni addig, amíg nem szálltak föl az emberek! Nem fogják ránk csukni az ajtót, de ha véletlenül mégis, senkit sem fog félbevágni! Nagyon pipa lettem. El is szakadtunk egymástól Ádiékkal, végül a vonaton megkerestük egymást. Nem volt könnyű, mert lépni sem lehetett, annyian voltunk. Végül megérkeztünk, legalábbis azt hittük, de egy faluval hamarabb leszállítottak mindenkit, és vonatpótló autóbuszokkal mentünk tovább. Nem részletezném a tülekedést, pedig több busz várt minket a kelleténél, és mindenki simán felfért! Tíz perces buszozás után viszont belém hasított az érzés, hogy bármi is volt, megérte! Olyan gyönyörű hegyek felé közeledtünk, hogy elállt a szavam. Pedig ez a harmadik alkalom, hogy ott jártam, mégis az újdonság erejével hatott!
Van valami a hatalmas hegyekben, ami teljesen elámít. Mint amikor állok egy óceán partján és nem bírok betelni az érzéssel - csak állok és bámulom a nagy semmit…