Egy éjszaka a múzeumban: Giacometti és turbópuncs

Bécsben ezerrel tolják az ember arcába a kultúrát. A köztéri reklámok túlnyomó része kiállítás, színház, opera, esemény, küldik a meghívókat innen-onnan, meg amúgy is egymást érik a helyszínek. Az ember sokszor cikinek érzi magát, ha csak egy jót akarna dögleni otthon a kanapén este.

Irány a múzeum

A Mariahilfertől a Volkstheaterig nyúlik a Museumsquartier tömbje, ami megszámlálhatatlan kulturális intézménynek, galériának és műteremnek ad helyet, plusz az udvar télen-nyáron népszerű lazulós hely a bécsiek számára. Novemberig lehetett ejtőzni az Enzi névre hallgató térbútorokon, azóta a színes jégpavilonok töltik ki az udvart.

Régen voltunk már a Leopoldmuseumban, ráadásul hetek óta szemeztem az időszaki Giacometti-kiállítással, úgyhogy tegnap este sort kerítettünk egy látogatásra. Csütörtökön 9-ig nyitva, nincs rohanás.

A Schiele-gyűjteménnyel melegítettünk. A gyűjtő Rudolf Leopold tette ismertté a 28 évesen elhunyt expresszív festőzseni életművét. Egon Schielét rövid pályafutás után 1918-ban, a bécsi szecesszió gyászévében vitte el a spanyolnátha. Ugyanebben az évben halt meg Schiele mentora, Gustav Klimt, az építész félisten Otto Wagner és a sokoldalú képzőművész, egyik személyes kedvencem, Koloman Moser is.