Az igazi nő

Teremteni születtünk

Szeretni születtünk, Mi; NŐK. Nem a kislányok, vagy a cicukák, akik a divat miatt habzsolnak, és nem becsülik a megszerzett értékeket. Akiknek minden értékük a szépségük és nem adnak védő szárnyat senkinek, hiszen sosem tanultak meg önmagukról sem gondoskodni... Azokról a nőkről beszélek, akik minden egyes nap harcolnak, majd megpihennek. Akik egy virágtól képesek könnyezni, egy figyelmes tettől pedig napokig lebegni. Ezek a nők tényleg képesek bármire. Képesek elzárkózni is, miközben nagyon egyszerű dolgokra vágynak és a sikerük kulcsa semmi más, mint az, hogy nem mástól várják az életük megoldását. Sokkal inkább társra gondolnak, olyanra, akit kiegészíthetnek, aki őket is kiegészíti... Ha ezt nem kapja meg? Ha folyton rá kell jönnie, hogy szétdúlják, amit épít? Akkor látsz egy "sikeres" nőt, akinek mindene megvan, akiről azt hiszed kemény és megközelíthetetlen... pedig csak megtanulta: a tárgyak maradandók, meghálálják a gondoskodást. A férfiaknál pedig csak remélik, hogy mindaz, amit adnak; nem veszik a semmibe, hogy az ölelésre, ölelés lesz a válasz. Garancia persze soha nincsen, még a tárgyaknál is lejár. De mielőtt ítélkezel, gondolkodj, és ne csak nézz, hanem láss is!

Kedves férfiak: nem azért vagyunk ilyenek, mert nincs rátok szükségünk. Talán jobban van, mint bármely más típusnak! Pusztán azért válunk ilyenné, mert túlélünk, és a teremtés, gondoskodás ösztöne erősebb, minthogy harc nélkül essünk el, megadva magunkat a ránk mért csapásoknak.

Kedves nők: mikor veszitek észre, hogy teremteni születünk a világra? A küldetésünk a teremtés és a megőrzés, nem csak a csillogás, nem az, hogy elvegyünk, mintha ez járna nekünk alanyi jogon...

Viszont gyakran be kell látnunk: sokkal inkább azt értékelik, akiről azt hiszik, nem elég erős. Szerethetőbbnek tűnnek, és csak idővel derül ki, hogy a betöltött szerepeik korlátozottak. Addigra egy NŐ... már nem hisztizik, nem bánt, nem nyomaszt... Ők azok, akik némán nézik világuk összeomlását, majd beletörődéssel teszik tovább, amit az ösztöneik diktálnak... a sebeiket pedig mélyre rejtik a fürkésző tekintetektől.

Fotó: femside.com