Így élhetsz boldogan - Győzd le a féltékenységet

Ha mi magunk boldogok vagyunk és el tudjuk érni ezt a pontot, akkor a másikat is segíthetjük ebben. A boldogság eléréséhez fontos az ego levetkőzése, hogy ne magunkkal foglalkozzunk, hanem tudjunk a másikkal törődni, önzetlenül. Az éntudat egészen kis korban ivódik bele a gyerekekbe.

Éntudat

A kisgyerek azt mondja, ha éhes, hogy „Peti éhes”. Még nem tudja mi az "én" szó, nincs éntudata, ő is csak egy ember, akinek a neve az, hogy Peti. Majd a szülők rászólnak, hogy „Petikém, úgy mond, hogy "én" éhes vagyok”. Egy kisbabára ránézni jó érzéssel tölt el majdnem mindannyiunkat, mert az a baba még ártatlan, nincs befolyásolva, még nem kapott a felnőttek idomításából.

„Ki a mama kedvence?" - kérdezi az anya a gyerektől. Mire a gyerek büszkén: „Én!"
Itt kezdődik az, hogy mindig fontosnak akarjuk magunkat hinni, illetve az egónk akarja magát nélkülözhetetlennek tudni. Az egónkat, amivel megkeserítjük a saját mindennapjainkat és másokét is, folyton csak tápláljuk. Így alakulnak ki bennünk a romlott tulajdonságaink, a féltékenység például, ami akár sírba vihet egy párkapcsolatot.

Miről szól a féltékenység? A másikat féltjük? Nem! Magamat féltem, hogy megcsalnak engem, megaláznak engem, és egyedül maradok… stb. Csak rólunk szól, hogy más lehet, hogy jobb a páromnak, mint en. Ezért mondja, Osho, hogy szabaduljunk meg ettől az erős éntudattól, mert csak akkor lehetünk igazán boldogok.

„A boldog ember képtelen lenne pénz-bolond lenni. Nem tudná életét a pénz hajszolásával elpocsékolni. A boldog ember számára az ilyen élet elképzelhetetlen. Egy életet feláldozni, azért ami halott- a pénzért? Azért élni, hogy több legyen belőle, mire meghal…? Ez a legnagyobb marhaság, ami csak elképzelhető. De te ezt nem így látod, mert nem tudod, hogy az élet eksztázis… De ennek a társadalomnak szomorúság az alapja, és mi nagyon sokat tettünk azért, hogy ez így legyen. Ezért neveljük így a gyermekeinket: ’ Ne viháncolj, ne ugrálj, ne vihogj, ne legyél idétlen… viselkedj komolyan… már 5 éves vagy, mikor fog benőni a fejed lágya?’ A gyerek kezdettől fogva így lett idomítva…mert ez nem nevelés, ez idomítás. Komornak lenni, annyi mint érettnek lenni. Tehát azért választod a szomorúságot, mert így idomítottak." /Osho/

Ezt kellene mindenkinek elérni, azt az eksztázist, ahol felhőtlen boldogok lehetünk mindentől függetlenül úgy, hogy szeretjük magunkat, a valós énünket és nem az egónk által eltorzított lényt. Így tökéletessé válhatna számtalan kapcsolat nő és férfi között. A nő a saját egójával pusztítja el önmagát, és ezáltal sodorja messzire a férfit magától. Ez fordítva is így van.