Tippek a jó minőségű húsvéti sonka kiválasztásához

Húsvétkor, a nagyböjtöt követően igazán el vagyunk kényeztetve finomságokkal, de az ünnepi ebéd középpontjában egész biztosan a húsvéti sonka áll. A jó húsvéti sonka egy olyan gasztronómiai produkció, amely kultúránkat, tradícióinkat is magában hordozza. A sonka a hagyományos paraszti házaknál a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, elfogyasztása a nagyböjt végéig váratott magára. S bár sokak életéből egyre kopnak a hagyományok, ez a szokás a mai napig tartja magát: piackutatási adatok szerint az egész éves hazai sonkatermelés mintegy harmada fogy el húsvétkor. Termékválasztási segédlet kezdőknek és haladóknak.

Először is, mi számít húsvéti sonkának?
A ”húsvéti sonka” általában gyűjtő megnevezésként él a fogyasztók fejében, hiszen ezek szezonális termékek, az ünnepi időszakban vásárolhatók meg az üzletekben. A húsvéti sonka lehet nyers vagy hőkezelt, bőrös vagy bőr nélküli, csontos vagy csont nélküli sertéscomb vagy lapocka, tarja, karaj vagy csülök. Ha hagyományos ízekre vágyunk, a parasztsonka terméket kell választani, ami bőrrel és szalonnával fedett, megfelelően formázott sertéscomb vagy lapocka, amelyet sózással, pácolással és füstöléssel tartósítanak, és egészben vagy darabban forgalmaznak.

Hol vásároljak húsvéti sonkát?
Húsvéti sonkát vásároljunk ott, ahol egyébként is szoktunk húst, húskészítményeket venni és nem ért még bennünket csalódás – akár hentes üzletről, akár szupermarketről legyen szó. A lényeg, hogy ne vásároljunk ismeretlen helyen, csak azért, mert ott olcsóbb.

Ha a húspult előtt állok és számtalan sonkát látok, hogyan válasszak?
Vegyük szemügyre a különböző termékeket – szó szerint! A jó minőségű füstölt sonka jellemzője, hogy „pácérett”, azaz a terméket megvágva a metszéslapja egyöntetűen bordó, sötétrózsaszín, íze kellemesen sós – tehát jellegzetesen füstölt színű, ízű és illatú. Alapvető elvárás, hogy a sonka ne legyen „véraláfutásos”, a bőrös részen esetleg rosszul szőrtelenített. A termék állománya tapintásra nem lehet puha, nyomás nélkül levet engedő vagy éppenséggel túl kemény, beszáradt. Jó minőségű sonka esetében zsír-, folyadék-, só- vagy zselékiválást nem láthatunk a csomagoláson!

A prémium termékek előállítása során a pácolás hagyományosan sózással történik, míg az olcsóbb tömegtermékek gyorspácolással, változó páclébevitellel készülnek. A felvágatlan sonkáról kívülről nem állapítható meg, hogy az hagyományosan érlelt, vagy gyorspácolt, főtt termék-e. Felvágás után már látható, hogy a hagyományos nyers sonka jellemzően sötétvörös, a gyorspácolt termék viszont sokkal világosabb. Ha a sonkát könnyen össze lehet nyomni, valószínűleg túl sok páclével készült. Ez az eltarthatóság szempontjából jelent hátrányt.

Mit árul el a címke?
A címke először is elárulja a sonka alapanyagát (az állatot, amiből a termék készült, kivéve a sertést), utal a feldolgozott testtájra (comb vagy lapocka) és informál a termék színhústartalmáról. Utóbbi szempontjából óriási a szórás a magyar piacon. Találkozhatunk „gazdag”, 88%-os sertéscomb tartalmú vagy 63%-os pulykamell tartalmú sonkával, de van olyan is, amelynek a hústartalma még az 50%-ot sem éri el!

A címkének tartalmaznia kell az előkészítés módját (darabolt vagy kötözött), fel kell tüntetni a hőkezelés módját (nyers vagy főtt), a pácolás és a füstölés módját, valamint nyers sonkák esetén azt, hogy a termék nyersen és/vagy főzve, illetve sütve fogyasztható. Azt a terméket, amelyikről hiányzik a címke, inkább ne vegyük meg! A gyorspácolt sonkák címkéjén olykor ijesztően hosszú felsorolást találunk a különböző adalékanyagokról, ízfokozókról és állományjavítókról, de pusztán emiatt nem kell meghátrálni, hiszen ezekből kizárólag engedélyezett mennyiséget tartalmazhatnak a termékek.