A Luca-napi szokások és hiedelmek nyomában

Luca neve a lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. Amikor életbe lépett a Gergely-naptár, december 13-a volt az év legrövidebb napja, ezért lett a nap Luca napja. Ettől a naptól karácsonyig mindennap lehet valamilyen mágikus szertartást végezni.

Luca legendája
Luca egy előkelő szicíliai családból származott, fiatalon felvette a kereszténységet, és örök szüzességet fogadott, de pogány vőlegényhez akarták adni, és hogy ne tetsszen kérőjének, saját maga szúrta ki a szemét. Későbbiekben ő lett a vakok és szemfájósok védelmezője. A magyar néphitben inkább kísértetszerű, büntető és rontó szerepe van, külseje egy öregasszonyéhoz hasonlít.

Hiedelmek, szokások
A néphit szerint ezen a napon, 13-án, a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, ha mégis dolgoztak, akkor súlyosan megbűnhődtek. A boszorkányok, rontások ellen Luca előestéjén, az ajtókat, ablakokat, bezárták. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába állított kés, és a keresztbe állított seprű is elriasztotta ezeket. Ezen a napon tilos volt kölcsönkérni, nehogy a boszorkányok kezére kerüljön.

Luca széke
A legnevezetesebb szokás december 13-án, Luca székének kifaragása. Ennek szabályos ötszög köré írt, öt szabályos háromszögből formált csillag alakúnak kellett lennie. Készítőjének Luca napjától kezdve mindennap faragnia kellett egy kicsit, de csak karácsony napján készült el hivatalosan. A hagyomány szerint kilenc féle fából kellett készülnie: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser-, és rózsafa. Ez a különleges bútordarab arra szolgál, hogy a készítője ennek segítségével megállapítsa ki a boszorkány a faluban. Ha a széket magával viszi az éjféli misére, ott ráállva megláthatja a boszorkányt, de a boszik is meglátják a széken állót, és őt megpróbálják elkapni. A menekülőnek a hazafele úton megállás nélkül mákot kell szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük felszedni, és így nem érheti őt utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a széket el kell égetnie.