A tenger lányai: sellők és szirének

A misztikus lények közül talán a sellők a legismertebb és legközkedveltebbek földöntúli szépségük miatt, ám kevesen ismerik a hableányokat övező történet eredetét.

A legenda életben tartói
A sellők legendájának terjedését a hosszú tengeri utakon hánykolódó tengerészeknek köszönhetjük, akik vágyaik megtestesülését látták a csodaszép tengeri nőkben. A legtöbb leírás szerint a sellők hosszú fekete hajjal, gyönyörű halvány bőrrel és halfarokkal rendelkeznek, illetve az attribútumukká vált tükrökkel és fésűkkel kerültek be a legtöbb krónikába, feljegyzésbe.

Babilóniai és szír lények
Kevesen tudják azonban, hogy a romantikus hableányok története időszámításunk előtt 5000 évvel már megtalálható. A babilóniai Óannész vagy a szír istennő, Atargatisz (másnéven Derketo) már félig ember, félig pedig halszerű lény volt.

Nimfák, sellők és szirének
További érdekesség a sellőkkel kapcsolatban, hogy sokszor azonosítják őket a szirénekkel, akik énekükkel a vesztükbe viszik a hajósokat. A sellők és szirének története azonban a klasszikus mitológiából ismert nimfák történetével is rokonítható, ám ők a folyók és források szépséges fiataljai voltak.

A tengeri majom elmélet
A sellők létezésének bizonyítására persze számos teória született, több természettudóst is élénken foglalkoztatott ezeknek a mágikus lényeknek a létezése. 1741. október 10-én az Alaszkai-öbölnél például 2 órán át gyűjtött információkat egy furcsa tengeri majomszerű lényről Georg Steller természettudós. 1960-ban látott napvilágot Alistair Hardy tengerbiológus teóriája, miszerint az előember egyik fejlődési szakasza valószínűleg vízben zajlott, s pár példány a későbbiekben is ebben a közegben élt, belőlük lettek a sellők.

A tengerészek által terjesztett történetek szerencsénkre többször feljegyzésere is kerültek, mint például az 1608. június 15-én az oroszországi Novaja Zemlja partjainál történt eset. A híres angol hajós, Henry Hudson naplójában a következőket olvashatjuk: "Ma reggel egy matrózunk a fedélzetről kitekintve egy sellőt látott. Egy másik hajós is látta a jelenséget." Az említett két hajós, Thomas Hilles és Robert Raynar állította, hogy egy felül emberi felsőtesttel, hosszú fekete hajjal és halvány bőrrel rendelkező lény láttak, aminek alsóteste delfinfarokban végződött. A hableányokról szól az 1817-ben Asa Swift, a Leonidas hajó kapitánya által készült feljegyzés, melyben egy New Yorkból a La Havre kikötőjébe tartó útja során különös halszerű lényt látott.