Önbizalomyhiány? - Így vetkőzd le!

Azt hogy mások mit gondolnak rólunk, nagyban befolyásolja az, hogy mit gondolunk magunkról. Ha Te is az "önbizalomhiányosok" táborába tartozol, akkor olvasd tovább cikkünket!

Felmérések bizonyítják, hogy a férfiak azon nőkhöz vonzódnak a leginkább, akik külsőre békében élnek önmagukkal, szeretik a testüket és harmonikus lelki világgal rendelkeznek. De mi a helyzet azokkal, akik nap mint nap vívják harcukat, leginkább saját magukkal. Hiába a sok külső inger barátoktól, kollégáktól, férfiaktól, hogy sikeresek vagyunk, jól végezzük a munkánkat és lehengerlően bájosak, szépek vagyunk, mindezek süket fülekre találnak.

Az a gondolat kerít hatalmába, hogy nem vagyunk képesek valamilyen kihívásnak megfelelni, kevesek vagyunk hozzá és egyébként is a pasik nem ilyen nőkre buknak, mit amilyenek mi vagyunk. Ezekkel a negatív gondolatokkal csak azt érjük el, hogy el is hisszük, amit bebeszélünk magunknak. Sokszor tévesen.

Elhatározás
Legfontosabb tudatosítani magunkban, mit szeretnénk elérni, kinek akarunk tetszeni, mi a célunk. Tudnunk kell, hogy milyenek vagyunk mi magunk, mik a gyengeségeink, mi az egyéniségünk leginkább vonzó jellemvonása. A hátrányainkat sem érdemes leplezni, minek titkolnánk, hogy néha kicsit nehéz velünk? Mindezek szükségesek ahhoz, hogy magabiztosan kezeljük a párkapcsolatainkat, eligazodjunk a munka területén és ez vezet a belső fejlődéshez is. Változunk és ezzel együtt jár az is, hogy lassan, de biztosan kialakul az énképünk. Előnyösebb, ha némely dolgot elfogadunk saját boldogságunk, megelégedettségünk miatt.

Énkép
Énképünkre legelőször a szűk család van hatással, majd tágul ez a kör a barátokkal, munkatársakkal és mindazokkal, akik véleménye számunkra fontos. Ha ők mindenben megerősítenek, korán sikerek érnek, akkor pozitív énkép alakul ki bennünk. Ellenben, ha csak kritikát kapunk az évek során, vagy ugyan dicsérnek, de nem az a személy, aki nekünk oly sokat jelent, akkor negatív lesz az önmagunkról alkotott kép.

Nehéz úgy sikeressé válnunk, ha mi magunk sem hiszünk benne. Hogyan várjuk el másoktól, hogy szeressenek, értékeljenek minket, ha mi magunk csak ostorozzuk minden testi adottságunk és megfutamodunk a kihívás elől, mondván, ez nekünk úgysem menne. Keserves azt látni, mikor egy vonzó, fiatal nő, önmaga legnagyobb buktatója. Tönkrement párkapcsolatát is csak bizonyításnak látja arra, hogy ő nem ér semmit, miközben, ha csak ezt hallja a kiszemelt férfi, nem csoda, hogy lelép.

Ha jól belegondolunk, igazuk van. Senkinek nincs arra szüksége, hogy mindig a másik önértékelését ápolgassa, főleg, hogy ha ő hangoztatja, azért választott minket, mert vonzónak lát. Higgyük el neki, boldogabbak leszünk mi magunk is.