Nyílzáporral tartják távol a külvilágot – Így élnek a legelszigeteltebb törzs tagjai

Nyílzápor fogad minden betolakodót

Bárkit, vagy bármit, aki vagy ami megközelíti a szigetet, nyílzápor fogad. Elképzelhető, hogy mitológiájukból ered az idegenektől való félelem, de biztosat az antropológusok sem tudnak a törzsről, hiszen közösségüket sohasem kutatták, főleg mivel ez felért volna egy halálos ítélettel.

A tengerészek már az ókorban sem szívesen merészkedtek a ma Északi-Szentinel néven ismert sziget közelébe, mert annak lakói már akkortájt is agresszívan viszonyult minden idegenhez. Említi őket többek között Ptolemaiosz, aki kannibál vadembereknek írta le őket, de állítólag maga a híres kalandor és világutazó, Marco Polo sem merte megkockáztatni, hogy a földjükre lépjen, csupán elhajózott mellette.

A szentinelézek előnye, hogy a sziget soha nem kínált túl sok előnyt, nincsenek ásványkincsei, a körülötte lévő korallzátonyok miatt pedig hajókkal jóformán megközelíthetetlen. A britek csak az 1860-as évektől kezdtek komolyabb érdeklődést mutatni a földdarab iránt. Egy tisztségviselő 1867-ben ajándékokat hagyott a szigeten, a gesztus azonban nem sokat ért, ráadásul a jóakarók hajója is megfeneklett. A szerencsétlenség 106 túlélője a szigeten várta, hogy egy, a vizeket felügyelő őrhajó észrevegye őket, de pár napnyi idegölő várakozást követően nem a megmentőik, hanem az ideges, teljes harci díszben pompázó őslakosok jelentek meg, nyíl és dárdaesőt zúdítva a rettegő hajótöröttekre. A matrózoknak csak tűzfegyvereik segítségével sikerült visszaverniük az őslakosokat, nem sokkal később pedig kimenekítették őket a szigetről.

A britek innentől kezdve fokozott óvatossággal léptek csak partra. 1880-ban egy kormányzati adminisztrátor, Maurice Vidal Portman újfent megpróbálta rendezni a nem éppen baráti viszonyt, a szentinelézek viszont nem felejtettek. Meglepő taktikai érzékről tettek tanúbizonyságot, amikor inkább elbújtak az angolok érkezésére. Portman embereinek végül sikerült elfognia és magával vinni egy idős nőt és egy férfit, illetve négy gyereket, majd miután az öregek váratlanul betegek lettek és meghaltak, a többieket bőségesen ellátták ajándékokkal és visszavitték őket az övéik közé.

1896-ban egy fogoly megszökött az egyik közeli fegyenckolóniáról és balszerencséjére az elátkozott szigeten között ki. Támadói bestiális kegyetlenséggel rontottak rá és megcsonkított tetemét a partszakasz egy jól látható helyére vonszolták, hogy mindenki lássa, mi történik azzal, aki egy kisebb hadsereg puskáinak és szuronyainak oltalma nélkül lép a földjükre.

A kétes hírnevét megőrző szigetet ezt követően mindenki bölcsebbnek látta elkerülni, 1967-től kezdve azonban az indiai kormány döntésének értelmében egy jeles antropológus, Triloknath Pandit vezetésével egy nagyobb csoport újfent megpróbálta megbékíteni a helyieket. Pandit Portmanhez hasonlóan ajándékokat hagyott a bennszülötteknél, de évekig tartó próbálkozás után sem sikerült megtörnie a jeget. Legalább életben maradt…

1974-ben a National Geographics stábja próbálta meg lencsevégre kapni az őslakosokat, akik az általuk hozott ajándékok ellenére – szokásukhoz híven – rájuk támadtak. A rendező például egy nyílvesszővel a bal combjában hagyta el a forgatás helyszínét és nem sokon múlott, hogy nem vérzett el.

Hét évvel később, 1981 augusztusában zajlott le a bennszülöttek legmerészebb feljegyzett akciója. A Primrose teherszállító hajó a közelben fennakadt egy zátonyon és az időjárás miatt nem lehetett elhagyni. Pár nappal a baleset után csónakok bukkantak fel, bennük mintegy ötven meztelen, de állig felfegyverzett szigetlakóval, akiknek harci éneke kétséget sem hagyott afelől, hogy mi is a szándékuk. A Primrose legénységének nem voltak lőfegyvereik, a közelharchoz pedig nem értettek és biztosra vehették, hogy kézitusában a támadóik kerekednének felül. Egy hétig tartott az ostrom, amiben a védők a világító rakétát, valamint a szerszámaikat használva verték vissza a tervükről a nehézségek ellenére le nem tevő vadembereket, akik mindent megtettek hogy feljussanak a fedélzetre. A matrózokat végül helikopterrel kimentették, de a szentinelézek még menekülésük közben sem tettek le a meggyilkolásukról.

Lapozz a folytatásért!