Szívszorító történet anyáról és kölykéről, akiket teljesen tönkretett az ember

Sokan a szándékos erdőtűzben pusztulnak el

Indonézia és Malajzia a világ pálmaolaj termelésének körülbelül 80 %-át adja. A pálmaolajat használjuk sütéshez, főzéshez, megtalálható a kozmetikumokban, az édességekben, a samponokban, a margarinban is. A pálmaolajat és a pálmazsírt az olajpálmák termeléséből sajtolják ki, az esőerdők helyét így az olajpálma ültetvények veszik át, ezzel elpusztítva megannyi állat otthonát és az állatokat, magukat is. Ahogy pusztítjuk a Föld esőerdejeit, számos állatfajt teszünk ki halálos veszedelmnek, vagy épp biztos halálnak, ám emellett, az egész bolygó számára negatív következményei vannak az esőerdők pusztításának, hiszen az erdők eltűnése nagy mértékben hozzá járul az üvegházhatású gázok szintjének emelkedéséhez. Emellett az olajpálmák gyökereiben egy olyan anyag található, ami a többi növényre pusztító hatással van, így ha egyszer kinő valahol az olajpálma, ott nem várható egyhamar egy újabb esőerdő. A szumátrai orángutánt súlyos veszély fenyegeti, ő lehet az első az emberszabású fajok között, amelyik kihalhat. A faj, amely régen Délkelet-Ázsia egész területén élt, ma már csak Borneó és Szumátra szigetén található meg, ám az otthonukat így is folyamatosan pusztítják. Egy tanulmány szerint Borneó szigetén 1999 és 2015 között az ott élő orángután populáció több mint 100 ezerrel csökkent. A WWF szerint jelenleg is csupán 100 ezer példány található ott, ám Szumátrán még ennél is rosszabb a helyzet. A szigeten található erdő 1985 óta a felére csökkent és csupán kevesebb, mint 14 ezer példány él a szigeten. A helyzetet súlyosbítja, hogy az orángután anyák 8-9 évet is eltöltenek kicsinyinyükkel, mielőtt új kölyöknek adnának életet. A populáció így olyan lassú mértékben épül újjá, hogy a tudósok szerint az orángutánok már így is a kihalás szélén állnak. Sok példány abban a tűzben hal meg, amit az emberek gyújtanak az erdő elpusztítása végett. Azok a példányok, amelyek túlélik, elveszítve az otthonukat és az élelemforrásaikat, kénytelenek a közeli falukban bóklászni és élelmet szerezni maguknak, ahol azonban a helyiek végeznek velük. "Esznek néhány gyümölcsöt, aztán lelövik őket. Ez ellen az emberek nem tesznek semmit." - mondta el Ian Singleton, a Szumátrai Orangután Védelmi Program vezetője. Azonban Hope és kicsinye története még ennél is szomorúbb.

Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!