A testünk ilyenkor ösztönösen kinyújtja a karjait, hogy tompítsa az ütést, de ez a mozdulat a csukló, a könyök és a váll sérülésének egyik leggyakoribb oka. A biztonságos esés lényege éppen az, hogy ne a végtagjainkkal próbáljuk megállítani a zuhanást, hanem a test nagyobb, izmosabb felületeire bízzuk a terhelést. Ha előre esünk, érdemes a karokat behúzni, és a váll, az alkar és a törzs oldalának kombinációjára engedni a testet. Ez eloszlatja az energiát, és csökkenti a törések esélyét. Ha oldalra esünk, a csípő és a comb külső része sokkal jobban bírja a terhelést, mint a csukló vagy a könyök. A hátraesés a legveszélyesebb, ezért ha érezzük, hogy ez következik, próbáljuk a fejünket előre hajtani, az állat a mellkas felé húzni, hogy a tarkó ne csapódjon a talajhoz.
Fotó: Pinterest - illusztráció
A testünk ilyenkor ösztönösen kinyújtja a karjait, hogy tompítsa az ütést, de ez a mozdulat a csukló, a könyök és a váll sérülésének egyik leggyakoribb oka. A biztonságos esés lényege éppen az, hogy ne a végtagjainkkal próbáljuk megállítani a zuhanást, hanem a test nagyobb, izmosabb felületeire bízzuk a terhelést. Ha előre esünk, érdemes a karokat behúzni, és a váll, az alkar és a törzs oldalának kombinációjára engedni a testet. Ez eloszlatja az energiát, és csökkenti a törések esélyét. Ha oldalra esünk, a csípő és a comb külső része sokkal jobban bírja a terhelést, mint a csukló vagy a könyök. A hátraesés a legveszélyesebb, ezért ha érezzük, hogy ez következik, próbáljuk a fejünket előre hajtani, az állat a mellkas felé húzni, hogy a tarkó ne csapódjon a talajhoz.