A hatodik kihalási hullám sokkal gyorsabb ütemű, mint az előzőek

Tegyünk a biodiverzitás megőrzéséért!

Áder János beszélt arról is, hogy Európában minden ötödik madárfaj valamilyen formában veszélyeztetett, 1970-2020 között 68 százalékkal csökkent a gerinces fajok populációja, valamint az özönfajok is jelentős pusztítást végeznek, például a kárókatona a Magyarországon őshonos és védett halfajoknál.

Czippán Katalin erre úgy reagált: a madárfajok kipusztulása, a populációk csökkenése volt az első, ami felhívta a figyelmet a természetvédelem fontosságára. A madarak jórésze vándorol, nagy területeket érint, ezért nagyon érzékenyek a különböző területeken lévő élővilág változására. Sok madár azért nem vándorol vissza, mert nem volt elég tápláléka és nincs elég energiája visszarepülni vagy mezőgazdasági területen mérgezést szenved. Problémaként említette azt is, hogy az emberek leverik a fecskefészkeket, mert nem szeretik, hogy az udvarukra piszkítanak, így azonban nem marad életterük.

Elmondta: az özönfajok – többi között a kanadai aranyvessző, parlagfű, akácfa, ékszerteknős – új területre érkezve kiszorítják a meglévő élővilágot. Ezeket sok esetben az emberek hobbiból, jószándékból vagy – a növényeket – egy külföldi kirándulás után akár a bakancsukban maradt magokkal hozzák be az országba – tette hozzá.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a biodivezitás megőrzéséért nemzeti és egyéni szinten is lehet tenni. A nemzeti biodiverzitás stratégiában az szerepel, hogy állami szinten hogyan lehet védeni a természetet, hogyan kell kezelni a különböző védett fajokat. A magánemberek pedig úgy segíthetik ezt a munkát, hogy helyileg honos növényeket termesztenek, mezőgazdasági művelésnél lehetőleg nem vagy csak célzottan használnak vegyszereket, és olyan helyeket hoznak létre, ahol a sünök és madarak jól érzik magukat – javasolta Czippán Katalin.

Leadfotó: 123rf