Ki akarta szárítani a Földközi-tengert a bogaras tudós, ez volt a célja vele
Hatalmas gátrendszer
Az Atlantropa-projekt tehát Sörgel fejéből pattant ki, és a német szakember 1952-ben bekövetkezett haláláig ragaszkodott is az elképzeléséhez (dacára annak, hogy az ötvenes évek elejére radikálisan megváltozott a társadalmi-politikai környezet). A kivitelezésnek a Gibraltári-szorosnál látott volna neki: víziójában egy 2,5 kilométer széles, 500 méter magas gát, továbbá egy vízerőmű is fontos szerephez jutott volna. Sörgel úgy számította, hogy a Földközi-tenger évente harmincszor annyi vizet párologtat el, mint ami az óceánok révén belé ömlik. Ha ezt a vízutánpótlást megszüntették volna, az építész szerint évente 15 méterrel is alacsonyabbá vált volna a vízszint, ami 10 év alatt 150 méteres csökkenést eredményezett volna. Három részre osztotta volna a Földközi-tengert, elszeparálta volna az óceánoktól, és kalkulációi szerint így az emberiség 660 200 négyzetméternyi szabadon megművelhető területhez jutott volna. A gátépítés a Gibraltári-szorosnál kezdődött volna, de a Dardanelláknál, majd a Szicília és Tunézia közötti területen is folytatódott volna.