"És ebben mi a jó?" Hát elmondom! Vándortúra élmények a Balaton felvidéken
Legyen profi vagy amatőr túrázó az ember, tuti biztosra veszem, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki hitetlenkedve hallgatja, milyen csodás élmény napokon keresztül az erdőben kirándulni, hangulatos vidéki falvakon át túrabottal csámborogni vagy a sátorban fekve várni a felkelő nap első sugarait. Még ha érdeklődik is valaki a téma iránt, akkor is rengeteg kérdés merülhet fel benne, ezekre igyekszem most első kézből választ adni, - és nem titkolt szándékkal - kedvet csinálni az élményhez.
Mivel nem mondanám magam sokat látott túrázónak, - és ezt jól tudják rólam a barátaim és a családom is, - azzal a húzással, hogy hirtelen felindulásból egy öt napos vándortúra adtam a fejem, igencsak megbotránkoztattam őket. Ezzel pedig kért és kéretlen tanácsok, jogos és kevésbé érthető kérdések hadát zúdítottam magamra, melyeknek egy részére előre tudtam a választ, de azért akadtak olyanok is szép számmal, amikre magam is csak a túra után tudtam magabiztosan felelni. Jöjjön hát egy kis élménybeszámolóval fűszerezett kérdezz-felelek az idei Fjällräven vándortúráról!
Mi az, hogy vándortúra? Egész álló nap menni kell?
Nem egészen, bár mindenki a saját tempójában haladhat, a lényeg, hogy sötétedésig lehetőleg érjük el az aznapi célt. A vándortúra lényege, hogy nem egy adott ponthoz térsz vissza a nap végén, hanem mindig máshol van a végállomás és innen is indul tovább a következő nap. Az idei Fjällräven vándortúra esetében a Balaton-felvidék legszebb tájait jártuk be, Zánkáról indultunk és öt nap múlva ugyanoda is értünk vissza, de közben mindig máshol vertünk tábort.
Tábort? Akkor itt sátrazni fogtok?
Pontosan. Minden résztvevő hozza a kis sátrát, ami a túra ideje alatt az otthona lesz. Mivel a sátrat minden nap magunkkal visszük, érdemes könnyített vázas kivitelt választani, amit nem túl bonyolult fölállítani és lebontani sem. Ezért is javasolt még az indulás előtt egy otthoni "teszt állítást-bontást" végezni, így ha a sátor évekig csak a szekrényben állt, nem csak a technikai ismereteinket frissíthetjük fel, hanem az esetleges hibákat, (lyukakat, elveszett sátorvasakat) is orvosolni, pótolni tudjuk.
De ez tök macera nem? Minden nap sátrat állítani meg bontani?
Nem, egyáltalán nem az. Én például konkrétan azzal szórakoztattam magam, hogy minden nap stopperrel mértem, milyen gyorsan tudom összetenni a sátrat, (a végére már egészen szuper időket mentem). Az egyik legkedvencebb részeim pedig éppen a reggelek voltak, amikor a sátor szúnyoghálóján át a felkelő nap sugarai ébresztettek, hallottam, ahogy a táborlakók sátrai is mocorogni kezdenek és a bontás-pakolás sem teherré, hanem a kellemes indulás előtti szöszmötölés szerves részévé vált.
Hány kilométert mentek egy nap?
Átlagosan 15 és 25 kilométer közötti távokat kellett teljesíteni, de több olyan nap is volt, amikor választhattunk rövidebb és hosszabb távok között is. Így minden résztvevő a saját felkészültségéhez mérten tudott nekivágni az adott napi távnak, és gyűjthette be a kis füzetébe a pecséteket az ellenőrzőpontokon. Mindenki a saját tempójában haladhat, el lehet érni 4-5 óra alatt is a soron következő tábort, és ott kipihenni a fáradalmakat, de kifújhatjuk magunkat a számos utunkba eső talponálló egyikében (vagy akár mindegyikében is), - de ezt nekem is csak úgy mesélték. ;)
A legfontosabb felszerelések:
- sátor
- hálózsák
- matrac vagy derékalj
- kempingfőző, edények, kulacs
- elegendő váltás póló és fehérnemű
- túranadrág, túrazokni
- bejáratott túra cipő
- elsősegély csomag
Nem nehéz cipelni a táskát?
Dehogynem! Tekintve, hogy mindenki maga viszi a felszerelését, (értsd: ruházat, sátor, matrac, hálózsák, gázfőző, edények stb...), a túratáska könnyen elérheti akár a 20 kg-ot is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy tényleg csak a legszükségesebb dolgokat pakoljuk bele, higgyétek el, 30 °C-os hőségben, olykor 500-600 m szintemelkedésnél minden gramm számít.
Utólagos tapasztalataim alapján egyébként az első és legfontosabb tényező, hogy jól pakolható, praktikus túratáskát válasszunk az útra, ugyanis több napon keresztül ebben lesz az életünk. Erre nem érdemes sajnálni a pénzt, sok fizikai fájdalomtól és bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat egy jó vétellel. Egy kényelmes túranadrág is nagyban megkönnyítheti a dolgunkat, az egész napos menetelés során fontos a megfelelő szellőzés, és hogy lehetőleg jól vezesse a nedvességet is.
Ezen kívül a túra cipőre is érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni és olyat választani, ami nem először lesz a lábunkon. Mindenképp egy már bejáratott darabot vigyünk magunkkal, különben könnyen előfordulhat, hogy már az első nap igen nagy fájdalmaink lesznek, így pedig nem a legkellemesebb folytatni a túrát. Természetesen a táborban működik profi orvosi szolgálat, illetve kötelező felszerelés az elsősegély csomag is, de nem baj, ha a délutánokat nem feltétlenül az egészségügyi sátorban töltjük el. Bár én már sokszor alibiből mentem, itt is mindig annyira jó volt a hangulat.
Mit esztek ilyenkor? És egyáltalán, hogy mentek mosdóba?
A tábor ideje alatt ún. liofilizált reggelit és ebédet is kapunk, amit csak fel kell önteni forró vízzel (ezért nélkülözhetetlen a gázfőző), és már kész is. Meglepően finom egyébként, és bárhol könnyen elkészíthető, ahol van lehetőség nyílt láng használatára. A mosdóhasználatot napközben pedig az erdő és az útba eső falvak vendéglátó egységei biztosítják, de minden táborban használhatók előre telepített toalettek, tisztálkodásra pedig jópofa zuhanysátrak is.
Biztos mindenki kivan a nap végére. Mi ebben a jó?
Persze mindenkiben dolgozik egyfajta jóleső fáradtság, de a tábori lét egyedi hangulata minden nehézséget feledtet. A táborlakókból a napok előrehaladtával túratársak, mi több barátok válnak, az éjszakába nyúló beszélgetések és jóízű nevetések pedig új erőt adtak a következő naphoz. Aki nem fél felfedezni a benne rejlő nomádot, egyszerűen imádni fogja az egészet. Az az élmény, amikor az adott táv végén az ember áthalad az utolsó ellenőrzőponton, szól a zene, a már bent lévők pedig tapsolnak neki, eszméletlen jó érzés.
Ezután egyébként nincs is nagyon más feladat, mint fújni egyet, összedobni a sátrat és belevetni magunkat a tábori forgatagba. Szuper érdekes bushcraft bemutatókat láttunk minden nap (hogyan gyújts tüzet, szerezz vizet, vagy építs menedéket az erdőben), a közös vacsorákra is mindenki újra egy helyre gyűlt, az utolsó estét pedig egy hatalmas bulival zártuk.
Mit hoztál magaddal az útról?
Pár vízhólyagon, bozót okozta harci sérülésen és egy halom mosnivalón kívül rengeteg élménnyel és új barátokkal gazdagodtam. Számomra az egészben pont az volt a lényeg, hogy valami olyasmit csináljak, amit egyébként nem szoktam. Szuper volt pár napra kiszakadni a főváros forgatagából, átlépni a mindennapok problémáin és elveszni kicsit egy teljesen más világban. Mindenkinek bátran ajánlom, akiben szikrányi nyitottság is lakozik az ilyen jellegű élmények iránt, a Fjällräven vándortúrában jövőre sem fog csalódni.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
