Egy hivatásos világutazó kalandjai

Gyémánt Balázs lett az a szerencsés, aki magáénak tudhatja a világ második legjobb állását. Igaz a munkája még csak a felénél tart, azonban eddig is sok élményt szerzett utazásai során, amit velünk is megosztott.

Sokan irigykedve gondolnak Rád, hiszen Tiéd lett a Világ második legjobb állása. Hogy találtál rá erre az „álláshirdetésre”, és mi miatt vágtál bele a nagy kalandba?

Balázs: A facebookon láttam meg a felhívást és rögtön eldöntöttem, hogy nekem kell ez a munka. Anno figyelemmel követtem a queensland-i turisztikai hivatal a „Világ Legjobb Állása” kampányát, amit egy kiváló turisztikai marketing akciónak találtam. Nem az ingyen utazás volt az elsődleges cél, amiért belevágtam, hanem az, hogy az én szemszögemből mutathassam be az egyes helyeket.

 

200 ember jelentkezett a munkára. Mit gondolsz, miért pont Téged választott ki a zsűri?

Balázs: Sokan készítettek jópofa videókat, hiszen az első két fordulóban ez volt a feladat. Minden játékos egy-egy egyperces videót forgatott magáról és kedvenc helyéről. Az élő játékos döntőben pedig interaktív feladatok voltak: blogot kellett írni, kommentárt kellett készíteni filmekhez, improvizációs játékok voltak, amiket magabiztosan és viccesen oldottam meg. Ami mellettem szólhatott még az volt, hogy korábban is készítettem utazási és divatblogot, turisztikai szakújságíró vagyok és a videózás is közel áll hozzám, hiszen több hazai és külföldi tévéműsor készítésében vettem részt szerkesztőként.

Bemutatkozó kisfilm


A munka előtt jártál már valamilyen egzotikus helyen?

Balázs: Kiskorom óta rengeteget utazom a szüleimnek köszönhetően. Idegenforgalmi gimibe jártam és évek óta idegenvezetek külföldieket Magyarországon és magyarokat viszek külföldre. Így az utóbbi időkben több hónapot voltam úton, vízen, levegőben. Sok országban jártam már koromhoz képest, de azért még van pipálni való azon a bakancslistán.

Melyik az az általad legkedveltebb hely, ahova a munka keretein belül ellátogattál?

Balázs: A kedvenc városom New York, ahol sokszor voltam már. Gyakornokként a Magyar Turizmus Zrt. New York-i külképviseletén dolgoztam, ráadásul a versenyben is NYC-t mutattam be. Ide mindig örömmel térek vissza. Így volt ez a Royal Caribbean „Oasis of the Seas” karibi tengeri hajókázás után is. Mindegyik hely, ahol jártam hatalmas élmény volt és habár egyiket sem gondolnám abszolút favoritnak, de mindegyikben megtaláltam az örökreszóló élményeket. A Karib szigeteknél maga a hajókázás volt a különleges élmény, de St. Martin szigetén poén volt látni a repülőket, ahogy a tengerparton a napozók mellett szálltak le. Mauritiuson a Club Med egyedülállóan all inclusive szálloda cirkusziskolájában tanultam lógni a lengőtrapézon, Provence-ban azokat a helyeket kerestem meg, amelyek Vincent Van Gogh festményein is szerepelnek. Voltam a Costa olasz hajótársaság útján is, ahol egy hét alatt féltucat szigetet és várost néztünk meg. Szantorinin csacsi háton mentem fel a hegytetőre, ami emlékezetes maradt és nem kifejezetten a panoráma miatt.

Repülő simogatás

Alkalmad volt megismerkedni a különböző népek kultúrájával, ételeikkel, szokásaikkal.

Balázs: Mauritiuson kicsit elvesztem a helyi piacok sűrű választékában. Színek, ízek, illatok, sőt szagok eklektikus mixében csavarogtam. Megkóstoltam a helyi ételeket, mint például a csicseriborsóval és chilivel töltött palacsintát. Talán ennél is egzotikusabb volt a sós-chilis ananász, ami felért egy ízorgiával. 

Rodosz szigetén korán kikötött a hajónk, ott megtanultam, hogy a napot egy jó hideg frappéval illik itt kezdeni egy tetőteraszos kis kávézóban. Egy órát pihentünk a város felett, amit akkor fölösleges időtöltésnek éreztem, de azért rájöttem, hogy egy helyet át kell élni, néha meg kell állni és csak figyelni ami körülöttünk történik. Sokszor az archiválási vágyunkat félre kell tenni, nem kell mindent megnézni, mindenről fotót készíteni, hanem élvezni kell a pillanatot.

 

Sok különleges helyi ételt is megkóstoltál. Volt olyan, aminek már a látványától is felfordult a gyomrod és nem vállaltad be, hogy megedd?

Balázs: Bevállalós vagyok a helyi ételeknél, majdnem mindent kipróbálok, akár még bogarakat is. Persze csak ha van egy kis magyar pálinka a hátizsákban utána a fertőtlenítés céljából. Az Oasis of the Seas fedélzetén vajas-fokhagymás csigát ettem, ami újdonság volt számomra és nagyon ízlett. Egyébként nemrég egy pesti bisztróban ebédteltem, ahol marhapofa, kacsanyelv és sertésfül volt a tányéromon. Ott elgondolkoztam, hogy mitévő legyek, végül megkóstoltam mindent és no lám, még mindig élek. 

 

A cikkhez tartozó galéria: 

Oldalak

  • 1
  • 2

Szólj hozzá Te is!