Egy hivatásos világutazó kalandjai

Rengeteg mindent kipróbáltál az utad során. Melyiket tartod a legjobb élménynek?

Balázs: Nagy élmény volt a karibi-tenger közepén a hajó 17. emeletén szörfözni egy vizes szimulátorban. Szintén óriási élmény volt Mauritiuson a Club Med séfjével polipot főzni a tengerparton a naplementében. Marseille-ben az a bizonyos Taxisofőr nyomába eredtem a Luc Besson film kapcsán és habár a filmben szereplőt nem találtam meg, de poén volt a keresés. Olaszországban Bari városában egy riksával fedeztük fel a belvárost, ami szokatlan módja a városnézésnek, Olimpiában arra kérdeztem a helyieket, hogy szerintük ki volt a legszexisebb ókori isten.

Karibi hajókázás

Van olyan hely, ami úgy megtetszett, hogy mindenképp vissza szeretnél még látogatni oda?

Balázs: Provence-ba nagyon szeretnék még visszatérni. Ott a Tensi egyik társas útján voltam, ahol magyar idegenvezetőnk volt, rengeteg városkát megnéztünk, sűrű és nagyon színes programunk volt. Egyszer szeretnék ide úgy visszatérni, hogy egy kabriót vagy bicajt bérlünk és úgy járjuk be a vidéket.

Találkoztál olyan személlyel, akivel azóta is tartod a kapcsolatot?

Balázs: A facebook korában ez ma könnyen megy. Lett egy két új haver, de világraszóló barátság nem született az utazások során eddig. A párizsi Disneyland lesz a következő út, ott remélem össze tudok majd haverkodni valamelyik Disney karakterrel.

Balázs: Ezek az utak, amiken eddig részt vettem, nem az élet átgondolásáról szólnak. Egy-egy hétre utazom el, amikor is rengeteg helyet nézek meg, temérdek élményt próbálok átélni, így az önreflexióra nincs időm. Mauritiuson olyan sűrű volt a program, hogy az óceánba sem tudtam bemenni kicsit lazulni. Ezek az utak nem a pihenésről és lazításról szólnak, hiszen egy videóblogot készítek, amihez ugye nemcsak átélni kell az élményeket, de rögzíteni is kell azokat. Aki készített már filmet tudja, hogy egy néhány perces filmhez is több órányi nyersanyag szükséges, hogy az pörgős és színes legyen.

Balázs: Eddig sem volt és nem is lesz átlagos hétköznapom. Szabadúszó vagyok, amit nagyon élvezek. Nem kell 9 és 5 között egy irodában ülnöm. Sokszor napi 15-18 órákat dolgozom, de aztán vannak olyan hetek, amikor meg alig van meló. Az idegenvezetések, újságírás és tévés szerkesztői munkák nem teszik lehetővé, hogy hétköznapi életet éljek. Térjünk vissza tíz év múlva erre a kérdésre és meglátjuk, hogy bejött-e ez a szabados élet.