Észak és Dél: Elárulom, miért vedd fel Koreát a bakancslistádra

Mindig gondban vagyok, amikor nekiülök útibeszámolót írni, és nincs ezzel máshogy a szerkesztőség többi tagja sem. Valószínűleg azért, mert egy sajtóúton annyi élmény, inger, izgalom éri az embert, hogy nehéz kiválogatnia, melyek lehetnek a leginkább érdekesek, hasznosak az olvasók számára. Különösen kemény dió ez, ha olyan egzotikusnak számító, távoli és mítoszokkal körüllengett országba utazik, mint Dél-Korea. Most mégis megpróbálok egy kis ízelítőt adni a magam módján és bízom benne, hogy más is kedvet kap Szöulhoz.

Miért éppen Korea?

Talán nem túlzok, ha azt mondom, egy kezemen meg tudom számolni, hány világjáró ismerősöm mondta, hogy Dél-Korea a bakancslistáján szerepel. És bevallom, nekem is csak a TOP15 vége felé szerepelt. Elgondolkoztam, miért is lehet ez, és arra jutottam, talán túl keveset hallunk róla - Észak-Koreáról annál többet -, nem tipikus turista célpontként él az emberek fejében. Ráadásul eddig odarepülni is csak átszállással lehetett, ami ilyen távolság esetén jelentősen meg tudja hosszabbítani az utazást.

Néhány hete azonban a LOT Polish Airlines közvetlen járatot indított Budapest és Szöul között, ami nagyon hívogató lehetőség azok számára, akik szívesen vállalkoznak messzi úti célok felfedezésére is.

Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a légitársaság meghívására részt vehettem a járat Budapestről Szöulba tartó első útján, ami már magában is nagyon izgalmas lehetőség volt. A cikk végén szolgálok pár hasznos tanáccsal, de előbb jöjjön az élvezetes rész: elárulom, mit nézz meg, ha Szöulban jársz!

Egy város két élete

Az Inchon repülőtérről - amely Szöul másik nagy, korábbi repülőtere után 2001-ben nyitotta meg kapuit - jó másfél órás buszos úttal jutottunk el a belvárosba. Már a busz ablakából feltűnik, hogy Szöulnak mintha két lelke lenne: egy régi, ősi és egy új, modern. Európában megszoktuk, hogy vannak óvárosi részek, amelyek mintha egy területen konzerválnák az építészetet, a kultúrát, a történelmet. A dél-koreai fővárosban azonban látványosan keverednek a műemléki épületek és a modern irodaházak. A koreaiaknak rendkívül fontos ma is az ősi tapasztalat, az emlékezés, amely alapként szolgál számukra a világ megértéséhez. Első állomásunk ékes bizonyítéka volt ennek: a Jogyesa templom a város egyik zsúfolt részén található. A gyönyörű, klasszikus pagoda tetős, színes épület egy főút mellett, irodaházak ölelésében található, méltóságos megjelenésével követelve helyet magának a lüktető metropoliszban.

Bár mielőtt belépsz a szentélybe, a cipődet kötelezően az ajtó előtt kell hagynod, a fotózkodás sehol sem tilos. Meg is ragadtam a lehetőséget, hogy az egyik virágokkal díszített ajtó előtt fényképezkedjek:

A templom valóban ősi múltra tekint vissza: 1395-ben építették első verzióját, így méltán került be Szöul leghíresebb emléképületei közé, mai formájában 1910 óta létezik. Előtte egy híres fehér fenyő áll, amely Dél-Korea védett természeti értékeinek listáján a 9. helyet foglalja el.

De a szöuliak nem csak mint építészeti emléket őrizgetik a Jogyesát, ugyanis ma is éppúgy használatban van és nyitva állnak kapui a buddhizmus hívei számára, mint az ezt megelőző évszázadokban. Ottjártunkkor is szinte tömve volt a templom - munkaidő lévén idősebbekkel -, akik a maguk kis matracát leterítve mormolták imáikat a Buddha-szobrok felé. A három tekintélyes, mégis barátságos szobor a múltat, a jelent, a jövőt szimbolizálja.

Mivel még nem jártam Ázsiában, szinte kultúrsokként ért - persze jó értelemben - személyesen látni mind kívülről, mind belülről egy ilyen épületet.

A képre kattintva 360 fokban körülnézhetsz a templomban!

Most pedig megcáfolom, amit néhány sorral feljebb írtam: azért itt is található “óvárosi” rész, bár korántsem akkora, mint ahogy azt megszoktuk. Az Insa-dong (a dong szomszédságot, környéket jelent) tulajdonképpen egy hosszú utca, amely tele van apró szuvenir boltocskákkal, amelyek leginkább a turisták által kedvelt csecsebecséket és apróságokat árulják. Ha valahol, itt érdemes beszerezni a kötelező hűtőmágneseket!

Folytatva az ősök szellemének nyomait a királyi palota felé vettük az irányt. Pontosabban az “északi palotának” nevezett kastély felé, amely egyike Szöul öt királyi palotájának. 1395-ben épült, kapujának stílusa pedig azt jelzi, hogy ezt szánták az uralkodó fő rezidenciájának. Sajnos a történelem viharai ezt az épületet sem kímélték: 1590-ben elpusztult, 1897-ben építették csak újjá.

A komplexum hatalmas területen fekszik, végigrohanni egyrészt kár, másrészt képtelenség lenne; minimum 2-3 órát érdemes szánni arra, hogy ne csak lássuk, de gyönyörködni is tudjunk az olyan elképesztő épületekben, mint a Kjonghöru pavilon.

Két ország meséje

Persze, tudom, mindenkit az érdekel a legjobban, vajon a rejtélyes és rettegett Észak-Koreából láthat-e az ember valamit, ha már arra jár. Bizony, van néhány izgalmas hely, amit egyszerűen vétek kihagyni turistaként.

Szerintem különösen figyelemre méltó, hogy a kettősség, amely magában Szöulban jelen van, Korea egész múltját átjárja. Ha mélyebben szeretnénk megismerni, hogy a történelem viharai hogyan gyúrták össze, majd szakították szét a két Koreát, mindenképpen szánjunk - legalább - néhány órát a háborús emlékműre, a múzeumra és az azt körülvevő kertre.

Ha valaki ennél is több libabőrre és Kim-közeli élményre vágyik, semmiképpen ne hagyja ki a DMZ-be, azaz a demilitarizált zónába tehető túrák egyikét. Ha egy szöuli út eddig nem is volt a bakancslistádon, az Észak- és Dél-Korea határán található övezetet most azonnal vedd fel rá.

Észak és Dél

A buszos túrák, amelyeknek több állomása van, a DMZ látogatói központból indulnak naponta többször. Mielőtt elindulsz ide, bizonyosodj meg róla, hogy nálad van az útleveled, mert át kell haladnod egy katonai checkpointon, ahol ellenőrzik a látogatók iratait. Érdemes legalább fél napot számolni magára a túrára, ám mivel busszal visznek az egyes helyszínek között, elég feszített a tempó.

A DMZ, azaz a koreai demilitarizált zóna mintegy kettéválasztja a félszigetet: 4 km széles sáv, amely 200 km hosszan szeli ketté az egykor összetartozó két országot a 38. szélességi fok mentén. A koreai háborút lezáró fegyverszünet után hozták létre 1953-ban, azóta is több katonai incidensnek és tárgyalásnak volt helyszíne. Egyszerű halandóként nem érdemes próbálkozni a bejutással, ugyanis csak egyes helyi utazási irodák szervezhetnek ide utakat. A túravezetőnk már jó előre figyelmezetett minket, hogy a katonákat, a katonai épületeket tilos fotózni, de lesznek a túrának olyan állomásai, ahol nem mindenről készíthető felvétel. És a mai világban, ahol életünk szinte minden pillanatát hajlamosak vagyunk megosztani másokkal, mi is hozná jobban lázba az embert, mint az olyan helyek, ahol nemhogy szelfit, de még csak egy ártatlannak szánt fotót sem lőhet.

A szellemjárta Dorasan vasútállomás

Képzelj el egy ultramodern vasútállomást, amely leginkább egy repülőtérre emlékeztet. Ha a fejedben megjelent a nyüzsgő tömeg, a hangzavar, a fütyülő vonatok és a hangosbemondó zaja is, azt szépen radírozd ki belőle. Egészen furcsa élmény, amit kapsz, nem igaz? Pedig pontosan így kell elképzelni a Dorasan vasútállomást is, amely a DMZ-től 650 méterre helyezkedik el a Dél-Koreai részen.

Kattints a képre és nézz körül a vasútállomáson!

Egy gyönyörű, modern épület, amelyet mintha sietve kellett volna elhagyniuk az utasoknak; szokatlan csend tölti be a tereket. A története is egészen különös. Ezt a vasútállomást 2007-ben nyitották meg, amikor a két Korea közötti viszony éppen enyhülőben volt. Naponta kétszer indult innen vonat Észak-Koreába, a DMZ-től nem messze található iparterületre. Munkásokat és nyersanyagot szállított a gyárakba, majd a kész termékekkel tért vissza délre. A 2008-as dél-koreai választások azonban egy sokkal konzervatívabb kormányt juttattak hatalomra, amely úgy döntött, véget vet az együttműködésnek, így a vasútállomást bezárták, alig egy évet üzemelt.

3rd Tunnel

Ha te is kedveled a különleges helyeket, a túra következő állomása, a híres 3rd tunnel-nek nevezett alagút garantáltan megüti az izgalom-métert nálad is. Itt fotózni például alig lehet, így ha azt mondják, tedd el a telefonod, jobb, ha szót fogadsz. (A következő két képet épp azért, mert egy szekrénybe el kellett zárnunk a telefonunkat, nem én készítettem, hanem nálam vakmerőbb turisták.)

Az alagút arról híres, hogy rendesen aláásta a két Korea közötti éppen baráti(nak tűnő) viszonyt. A Szöultól mindössze 44 km-re található föld alatti járatot 1978-ban fedezték fel, miután egy mérnök sikeresen átszökött Észak-Koreából és figyelmeztette a délieket, hogy egykori országa valamire készül. Az alagutat (pontosabban alagutakat, ugyanis a feltételezések szerint több is van belőlük) teljesen észrevétlenül kezdték ásni a DMZ alatt, a céljuk pedig az volt, hogy katonákat átküldve zavargásokat keltsenek a városokban, majd mikor már teljes a káosz, nagyobb haderővel támadhassák le Délt. Évekbe telt, mire az alagutakat megtalálták, de amikor meglettek, természetesen kérdőre vonták Északot. Ők persze az egészet tagadták, azzal takaróztak, hogy a járatok már korábban is ott voltak, régi szénbányák részei. Ezt alátámasztandó a lebukott északi katonák menekülés közben fekete festékkel mázolták át a falakat, mintha valóban szenet bányásztak volna ott egykor. Sajnos azonban a kőfalakba behelyezett dinamitrudak iránya egyértelműen elárulta, honnan kezdték az aknamunkát…Ha végigmész az alagúton, a legvégén átleshetsz Észak-Koreába.

Az alagútba egyébként fogaskerekű kisvasút visz le, meglepően szűk járaton, illetve értelemszerűen maga az alagút sem a hozzám hasonló magasságú - 174 centi - emberekre lett kitalálva. Mindenképpen fogadd el a bukósisakot, amit adnak, mert garantáltan bevered a fejed párszor, még akkor is, ha lehajolsz. Ha nagyon rettegsz a szűk terektől, azt ajánlom, készítsd fel magad lélekben.

Dora csillagvizsgáló

A legizgalamsabb részre természetesen várni kell a túra végéig. A Dora csillagvizsgáló impozáns épülete az azonos nevű hegy tetején (Dorasan = Dora hegy) magasodik. Nem hazudok, ha azt mondom, páratlan kilátás nyílik innen a környező hegységekre és nem utolsó sorban a DMZ túloldalára, Észak-Koreába.

Persze azért ne éld bele magad, hogy a világtól elzártan élő helyiek integetnek majd a távcsövedbe - nem fogsz valódi, hús-vér észak-koreai polgárt látni. Az igazi lakott területeket egy hegylánc paravánként takarja el a kíváncsiskodók szeme elől. Ami viszont garantáltan megbűvöl majd, az a túloldalon lobogó észak-koreai zászló, amely egyértelműen jelzi, hogy ez már egy másik világ felségterülete.

Amitől pedig sokakat még a hideg is kiráz, a határ túloldalán található patyomkin-falvak. Ezek a hamis városok tele vannak üres épületekkel, amelyeket csak azért húztak fel, hogy megtévesszék a kíváncsiskodókat, betolakodókat.

Kattints a képre és nézz körül a csillagvizsgáló teraszáról!

Amiért visszamennék

Sajnos mindössze két napot töltöttünk Dél-Koreában, így annak ellenére, hogy rengeteg érdekes élményben volt részünk, természetesen nem tudtuk teljesen magunkba szippantani a hely auráját.

Egyébként ha téged sem csak az érdekel, hogy minél több dolgot láss a világból, hanem szívesen meg is ízleled a helyi ételeket, Korea a te tereped lesz. Én kifejezetten szeretem az ázsiai konyhát, Magyarországon viszont egyelőre nincs túl sok koreai étterem, ezért borzasztóan hálás vagyok azért a gasztroélményért, amit az út során kaptam.

A koreai konyháról alapvetően elmondható, hogy egészséges ételek teszik ki a fogások nagy részét. Tejterméket, sajtot szinte alig esznek, annál több friss és fermentált zöldséget, húsokat és tenger gyümölcseit fogyasztanak. Náluk a kimchi - egy fermentált savanyúságféle, amelynek főleg káposzta az alapja - úgy passzol mindenhez, mint nálunk a kovászos uborka.

Emellett ők is esznek különböző ragukat, pörkölteket - persze nem olyan sűrű szafttal, mint mi -, amelyeket telepakolnak illatos fűszerekkel, finom gombákkal, ropogós zöldségekkel és omlós húsokkal. Az alábbi képen látható raguhoz szintén kínáltak kistényérokon kimchit, savanyított retket, japán körtét, friss káposztasalátát és még sok mást, köretnek pedig párolt rizs érkezett hozzá.

Tehát aki szereti a szép tájakat, az izgalmas történelmi kalandozásokat és imádja felfedezni a helyi ízeket, annak mindenképpen el kell mennie Dél-Koreába. Én pedig így, hogy már kaptam belőle egy kis kóstolót, még többet szeretnék!

A következő oldalon adok néhány hasznos tanácsot, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg az út során!

Fotók, leadfotó: Femcafe.hu/Sajószegi Veronika
Hivatalos fotó a Dora csillagvizsgálóról: visitkorea.or.kr

Oldalak

  • 1
  • 2

Szólj hozzá Te is!