Csatornaparti séta - Amszterdam

A zsidó negyed kincsei

A tágas Nieuwemarkt-tér közepén robosztus, tornyocskákkal díszített középkori épületre leszek figyelmes. A Waag egykor nyilvános kivégzések színtere volt, ezt követően mázsaházként működött, majd a lövészegylet és a seborvosok céhháza lett. Földszintjén kellemes kávéházat találok. Vacillálok, hogy beüljek-e egy kávéra, de egyedül kevésbé hangulatos, inkább sietek tovább. A Waagot az Amstel-folyóval összekötő Klovienersburgwaal csatorna jóval elegánsabb környék, mint a korábbi részek.

Számos palota mellett itt látható a Kelet-indiai ház elegáns épülete is, mely fűszerek, kávé, elefántcsont és mahagóni raktár is volt. Egy hangulatos kis csatorna mellett a régi zsidó negyed felé kanyarodok, hogy felkeressem a Rembrandt-házat, ahol a festő 1639-1660 között élt. Mintha csak a Holland Aranykorba, a XVII. század világába csöppennék vissza. A kiállítótérben a művész rajzait és rézkarcait nézegetem, miközben egy rég letűnt világ pillanatai elevenednek meg előttem patkányfogókkal, koldusokkal és kintornásokkal.

Az Aranykor dicsősége

Kiérve az Amstel partjára mintha kitágulna a tér. A part mentén lakóhajók, lapos bárkák, a sétányokon pedig ezernyi kerékpár sorakozik, a folyót és a belefutó csatornákat festői hidak ívelik át, míg a kerítéseken megtermett sirályok egyensúlyoznak. Tőlem balra az Amstel Múzeum vörös épülete, benne a történelmi témájú kiállítással, amire érkeztem. Gazdag és részletes tárlat, de - igazán híres tárgyak hiányában - nem nyeri el maradéktalanul a tetszésemet, azt hiszem, felesleges tovább időznöm, irány a túlpart.

A XVII. századra Amszterdam kinőtte az Oudezijds (Régi oldal) és a Nieuwezijds Voorburgwaal utca határolta negyedek adta szűkös kereteit, s a kereskedelemből gazdaggá lett polgári réteg vakmerő vállalkozásba fogott: 1613-ban megépült a 'grachtengordel', vagyis a csatornaövezet, melyet pompás patríciusházak, és festői látványt nyújtó raktárépületek szegélyeztek. Amszterdam immár egy világméretű gyarmatbirodalom koronájaként tündökölt minden gazdagságával és művészeti ritkaságaival.

A város csatornái 2010-ben az UNESCO Világörökségi védelme alá kerültek, s ez érthető is. Hangulatos sétám során nem csupán az ezerféle oromzatú, mégis egységes házakra csodálkozom rá, hanem arra is, hogy micsoda építészeti bravúr ez az egész város: a 44 kilométernyi csatornarendszer csaknem száz szigetecskét hozott létre. Mivel a talaj elég instabil, szigorú építési szabályokat léptettek életbe: a keskeny, magas homlokzatok nagyjából azonos méretűek, rajtuk hatalmas ablakok a súly csökkentésére.

A díszes oromzatok tetején - a költözést segítendő - kiálló kampók merednek az utcafrontra, hiszen az alig vállszélességű lépcsőházakban esélytelen nagyobb bútorokat mozgatni, így azokat az utcáról emelik be. Az amszterdami házak ablakain egyébként ritkán vannak függönyök, ami azt jelzi, az ott lakóknak nincs takargatni valója, a legenda szerint pedig abból eredt, hogy így tartották figyelemmel asszonyaikat a férfiak. Az elegáns Herensgrachton találhatók a legdrágább házak, így az egykori orosz nagyköveti rezidencia is, ahol 1716-ban, egy átmulatott éjszaka után Nagy Péter cár is megszállt.

Lassan eltelik a nap, pedig a város még ezernyi értéket kínálna - hisz az Anna Frank házba, a nemzeti hajózási múzeumba, vagy az Amsterdams Historisch Museumba el sem jutottam - de talán nem is érdemes "egy falásra bekapni" egy ekkora világvárost, mert a végén még megfekszi az ember gyomrát. A pályaudvar felé tartva azért benézek a romantikus Begijnshofba, s Amszterdam meghálálja őszinte érdeklődésemet: a gyönyörű begina-udvar azonnal belopja magát a szívembe, s kedvenc amszterdami látnivalómmá lép elő. Ami pedig a lehetőségek sorát nézve nem is kis dolog.

A folytatás a Világjáró Utazási Magazin honlapján!

Fotók: vjm.hu