43 éve történt a budapesti tömegközlekedés máig egyik legsúlyosabb katasztrófája
1978-ban a mai napon, a legnagyobb délutáni forgalomban történt a Boráros téri HÉV-szerencsétlenség.
A Boráros téri HÉV-baleset
A csepeli HÉV fekete napja 43 éve, 1978. április 13-án volt. Ez egyben a fővárosi tömegközlekedés legtragikusabb napja is. Ezen a napon rohant bele a csepeli HÉV a Boráros téren a fejállomásba.
Csütörtökön, a délutáni csúcsban történt a katasztrófa. A Csepel felől délután öt óra után a végállomásra érkező HÉV-szerelvény 30–40 kilométeres sebességgel, fékezés nélkül átszakította a vágánybakot, majd belerohant az állomásépületbe, ami a vágány meghosszabbított vonalában helyezkedett el. A várócsarnokban a rossz idő és a csúcsforgalom miatt a szokottnál is többen tartózkodtak.
A szerelvény gyakorlatilag letarolta az épületet, az első kocsi teljes hosszában végigszántotta a várócsarnokot, romba döntve az épület felét. A helyszínen 16 ember halt meg, ketten pedig a kórházba szállítást követően vesztették életüket – öten közülük húsz évesnél is fiatalabbak voltak. Az anyagi kár meghaladta a 2,5 millió forintot, ami a mai viszonylatban nagyjából negyedmilliárd forintot jelent.
„Láttam, hogy nem fog megállni, ezért a többi várakozóval együtt próbáltam volna a HÉV elől elugrani, és ez sikerült is az unokámmal együtt. A többi várakozó is velem együtt próbált menekülni, és ezután már csak arra emlékszem, hogy elestem, nagy recsegés-ropogás hallatszott, sok ember pedig rám esett. Rosszul lettem, ideg-összeroppanást kaptam, és így a továbbiakra nem nagyon emlékszem. Sérülést nem szenvedtem, az unokám sem sérült meg. Nyugtató injekciókat kaptam, és jelenleg is az ideggyógyászatra járok” – idézi a Magyar Narancs egy idősebb férfi rendőrségi kihallgatásán elhangzó szavait.
A Népszabadság másnapi számának beszámolója szerint a szerencsétlenség helyszínére egymás után érkeztek a mentőautók, és néhány percen belül ott voltak a tűzoltók is, hogy a szerelvény és az összeomlott állomásépület alól kimentsék az élőket. Az életveszélyesen sérülteket a Honvédkórházba, a többieket más kórházakba szállították. A halottak és sebesültek azonosítása még az éjszakai órákban is folyt; egyben hozzáláttak a romok eltakarításához.