Így vágják ki magukat a bliccelők az ellenőröknél

Nem érteni a mádzsárt
A diplomások, az értelmiségiek, a nyelvzsonglőrök legalább veszik a fáradtságot és előadják, hogy külföldiek. Hatásosan. Akcentussal. Ők arra hajaznak, hogy „elvileg” úgyis külföldi a személyijük, nem fogják kipostázni nekik a csekket. Ezért inkább tudatosan fárasztani kezdik az áldozatukat és addig hadarnak angolul, németül, spanyolul, amíg az ellenőr meg nem unja, vagy nem jön a megálló, ahol le kell szállniuk.
Bénázik és ugrik
Aki bénázik és ugrik az eleve az ajtó közelében áll meg. Ha peche van és nem veszi észre időben, hogy felszálltak az ellenőrök, akkor megvárja, amíg odamegy hozzá. Bénázni kezd. Vadul keresi a táskájában a jegyét, a bérletét vagy az iratát. Előadja, hogy, jaj de kupis, sosem talál semmit, szóval közben nyomja a sódert. Vagy mikor meglátta, hogy közelednek felé, hirtelen nagy telefonálásba kezdett, de közben csak-csak keresi a bérletét. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy megáll a jármű, egyszeriben leveti magát és szalad. De ezt olyan villámgyorsan és erővel teszi, hogy az ember csak csodálkozni tud rajta és magában azt skandálja, „Fuss, Forest, Fuss!”




























