8 év, 80 ország - A magyar nő, aki három fiával vette nyakába a világot
A legtöbb gyerek csak a földrajz atlaszból ismerheti meg a világ legkülönbözőbb tájait, de nem Berecz Andrea fiai. Interjú a Free4Travel blog szerzőjével, aki egyedülálló anyaként, három kamasz fiával fedezte fel a hét kontinens legelképesztőbb helyeit.
Gazdálkodj okosan - Világutazó kiadás
Az utóbbi években világszerte hatalmas érdeklődés övezi az önmegvalósítás és önfejlesztés témakörét. Egyre több az életvezetési tanácsadó, motivációs tréner és coach, ezek a szakemberek pedig abban lehetnek hasznunkra, hogy segítenek az elakadásaink okát felismerni, felfedezni valódi egyéniségüket, szükségleteiket és boldogságunk kulcsát. A legtöbb ilyen témában írt szakirodalomban megtalálható az a sokszor már unalmasságig hangsúlyozott igazság, hogy "Élményeket gyűjts, ne tárgyakat!", amivel bár mindenki egyetért, sokan mégsem vagyunk hajlandóak kompromisszumokra, és kilépni a biztonságos komfortzónánkból.
A 42 éves egyedülálló édesanya, Berecz Andrea és három kamasz fia, a 18 éves Berecz Ádám és ikeröccsei, a 16 éves Árpi és Isti azonban szívesen lemondanak a luxus körülményekről annak fejében, hogy beutazhatják a világot. A fiúk és édesanyjuk szinte sosem töltik otthon a hétvégéket és a szünidőt, a folytonos utazás az életformájukká vált. A bakancslistájukon szereplő álom úti célokból még mindig sok van, de nyolc év alatt már 80 ország neve mellé kerülhetett pipa. Hogyan csinálják? A nagy utazót, a Free4Travel blog szerzőjét kérdeztük. Jöjjenek az élménybeszámolók, költséghatékony ötletek, fotók és videók a legtöbbet utazott magyar családtól.
Vissza tudsz emlékezni az első nagyobb utazásodra? Talán nem túlzás, ha így fogalmazok: mikor lett függőség az utazás szeretetéből?
Szerintem ez a génekben kódolt. Az első utazós emlékem, hogy óvodás koromban voltam életem első táborában, olyan négy éves lehettem, egyedül voltam, de már akkor nagyon élveztem. A szüleim testnevelő tanárok, ők is sokat táboroztattak, így sok helyre eljuthattunk együtt. Bukarestben születtem, eleinte Romániát fedeztük fel, de gimnazista koromban már nagyobb úti célokra vágytam. Sosem volt sok pénzem, így az a helyzet nem állt elő, hogy fellapozok egy utazási katalógust és kiválasztok egy szervezett utat. Elkezdtem pénzt gyűjteni, kollégistaként az ebédjegyeimet adtam el, hogy ki tudjam fizetni a londoni buszjegyemet, ahová a nyári szünet idejére mentem bébiszitterkedni. A főiskola alatt kétszer voltam Angliában és egyszer Olaszországban gyerekekre vigyázni, amit megkerestem vele, azt pedig a következő utam költségeire fordítottam. Az volt a tervem, hogy főiskola után egy nagyobb, több országot bejárós útra megyek, de megismerkedtem a volt férjemmel, így a magányos utaknak lőttek, együtt fedeztük fel az új helyeket. Az első utunk egy spanyolországi vadkempingezés volt, és Barcelónától Sierra Nevadáig vezetett. Rengeteg helyet bejártunk, és ahol éppen ránk esteledett, sátrat vertünk. Egy dolog volt kötött, a buszindulás, mivel ahhoz mindenképpen igazodnunk kellett. Volt, hogy nem volt elég pénzünk az átszállásra, ezért alvást színlelve úsztunk meg egy büntetést. Nem volt olyan évünk, amikor ne mentünk külföldre. 2010-től, amikor bejöttek a fapados repülőjáratok és az internetes turizmus fellendült, én magam is meglepődtem, de minden hónapban voltam valamilyen külföldi úton. Ekkor döntöttem el, hogy minden évben szeretnék 12 desztinációt beütemezni az életembe. Most 2019 van, de nem telt el úgy év, hogy ezt nem sikerült volna teljesítenem. 2012-ben költöztünk fel a gyerekekkel Budapestre, de sokáig megvolt még a szegedi családi házunk is, amit hitelre vettünk. Sokan ostobának tartottak amiatt, mert utazásra költöttem a törlesztés helyett, de én nem voltam hajlandó lemondani erről az élményről, mert számomra ez többet jelent minden tárgyi dolognál. Mindig értettem, miért féltenek, de ott volt bennem egy kérdés is, hogy ki tudja, mi lesz holnap?
Még egy olyan tapasztalt utazónak is mint amilyen te vagy, meggyűlhetett a baja a gyerekekkel való utazással. Hogyan tudtál boldogulni ezen a nehezített terepen?
Szerencsére nagyon jó a természetük. Teljesen más életszemléletük alakult ki azáltal, hogy ebbe nőttek bele. Nem kérdés számukra az elfogadás, tiszteletben tartják, hogy léteznek más kultúrák, népek és az emberek emiatt eltérő módon nézhetnek ki vagy viselkedhetnek. Látták az élet szélsőségeit, a nagyon mély szegénységet és elképesztő gazdagságot. Az utazás nekünk sosem a költekezésről, hanem az élményszerzésről szólt. Amikor kicsik voltak, elmentünk egy dél-európai vadkempinges körútra, annyi könnyítéssel, hogy busz helyett, autóval közlekedtünk. A gyerekek imádták, segítettek kempinghelyet keresni és felállítani a sátrat, mindenhez jól alkalmazkodtak. A 2008-ban kirobbant gazdasági válság azonban a mi életünkhet is megnehezítette. Kicsit megszorítottuk a nadrágszíjat, hazamentünk nyaralni, Romániába, de annyi ismerősük volt, hogy nem is sátraztunk végül, mert mindig volt kinél aludni. A gyerekek meg szinte hiányolták már! Két éve úgy voltunk Andalúziában, hogy részben bementünk kempingekbe, részben pedig nem kerestünk szálláshelyet, hanem parkolókban vertünk sátrat vagy a kocsiban aludtunk. Most már a nagyfiam elég idős ahhoz, hogy letegye a jogosítványt, ami hatalmas segítség lesz nekem, mert váltásban vezetni sokkal kényelmesebb és az idő szempontjából hatékonyabb is lesz.
Ha az ember fiúgyerekekkel megy nyaralni, úgy képzelem, hogy elég sok pénzt elkölt az étkezésre...
Mi étterembe nagyon ritkán szoktunk eljárni, szinte mindig én főzök valamit helyben. Sokszor az ételek hozzávalóit is otthonról csomagolom, ha úgy olcsóbban kijövünk. Néha volt amiatt morgás, hogy már megint paradicsomos tészta az ebéd, de ilyenkor megvontam a vállam, hogy valamit valamiért. Hazamehetünk a lakásba rántott húst enni krumplival, vagy ehetünk két napig paradicsomos tésztát Kubában. Utazni nem kötelező. De rugalmasak abban is, hogy nálunk a családban nincsen zsebpénz vagy éppen kézzel fogható ajándékok. Minden alkalomra - születésnapra, névnapra, karácsonyra vagy éppen ballagásra - azt kapják, hogy elutazunk valahova. Nyilván imádják, ha kicsit kényeztetem őket, voltunk már all inclusive szállodában, mert Egyiptomban volt egy kedvező lehetőség, de azért nem a luxus jellemző az útjainkra. Ők is inkább a komfortról mondanak le, mint az élményről.
A spórolás mellett is, utazni sokba kerül. A pénz előteremtése és a logisztika három gyerekkel nem lehet könnyű.
Sokszor magam sem tudom, hogy jön össze egy-egy útra az anyagi keret. Nincs horrorisztikus fizetésem, egy biztosító cégnél dolgozom szervezetfejlesztőként. Mindig szakaszosan alakulnak az utak. Először megvesszük a repjegyeket, amit aztán visszatörlesztek a hitelkártyámra. Mindig sokkal előbb foglalunk az utazás időpontjánál, két hónapja foglaltuk le a szilveszteri utunkat Las Vegasba. Utána pedig kikalkuláljuk, mire van lehetőség szállás vagy éppen ellátás tekintetében. Valahogy mindig összeáll minden. A legutóbb egymillió forintos repjegy-kártérítést kaptunk egy légitársaságtól, mert Patagóniában törölték a járatunkat. Van egy bakancslistánk, hova szeretnénk eljutni és mindig úgy alakul, hogy eljutunk ezekre a kiszemelet helyekre. Lehet, hogy pontosan nem úgy és akkor, mikor elterveztük, de bevonzzuk. Most például szerettünk volna az amerikai utunk alatt a Costa Rica-i fővárosba, San José-ba elutazni, de a fiam véletlenül nem oda, hanem a Kalifornia államban lévő San José-ba foglalta a repjegyet. Egy hónappal előtte viszont megnézzük az USA nemzeti parkjait, ezért annyira nem voltam boldog a baki miatt. A gyerekek azért szépítettek, mert kiszámolták, hogy így viszont lehetőségünk lesz olcsóbban elutazni Hawaiira is.
Ha már említetted a félrefoglalást. Buktatok már nagyot?
Van olyan, hogy egy látszólag bomba ajánlatról kiderül, hogy nem lehet lefoglalni, vagy foglalás után nem sokkal érkezik az e-mail, hogy hiba csúszott a rendszerbe és nem erősítik meg az igényt. Amikor már kiállítják a repjegyet és megkapod róla az adatokat, akkor már nincs mitől félni. A legtöbbször mi lemondható szállást szoktunk foglalni, hogyha bármi közbejön, ne veszítsük el a pénzünket. Foglaltam már egyébként nem visszamondható szállást is Amerikában, de végül csúszott az utazás időpontja, ezért nem volt más választásom, kapcsolatba léptem a szállásadóval, akivel sikerült megegyezni, így díjmentesen lemondhattuk a foglalást, mivel még fél évvel az út előtt foglaltam. De volt olyan is, amikor nem ment ilyen könnyen. A két ikerfiam Koppenhágába foglalt egy szintén nem visszamondható szállást, de mivel még csak 16 évesek, a szálloda nem engedélyezte számukra, hogy szülői felügyelet nélkül szálljanak meg náluk. Hiába hívtam fel őket és akartam volna beleegyező nyilatkozatot küldeni nekik, nem engedték meg. Felajánlottak egy másik szállást, ami viszont baromi drága lett volna, így azt a foglalást bebuktuk, de még így is olcsóbb volt egy másikat foglalni, mint elfogadni az ajánlatukat. Ilyenek néha adódnak, de nem szabad erre rápörögni, el kell engedni. Az utazás egy kontrollvesztett, sokszor kiszolgáltatott műfaj, néha történnek váratlan dolgok, akármilyen jól megszerveztél valamit. Nekem is mindig van egy csomó terv a fejemben, mindig összeállítok egy részletes programtervet, de egyszerűen nem minden fér bele az adott napba, ezekre pedig nem szabad ráfeszülni. Az időjárást például nem lehet megerőszakolni.
Mivel szoktatok trükközni? Vannak alkalmazások vagy weboldalak, amik segítségével olcsósítani lehet egy-egy utat?
Az egyik legdöbbenetesebb felfedezés, hogy nagyon nem mindegy, milyen nyelven foglalsz. Végig kell nézni, milyen ajánlatok jönnek ki, ha átváltunk az oldal felületén egy másik nyelvre. A LATAM légitársaság angol nyelvű weboldalán 500 ezer forintba került a Húsvét-szigetek business class repjegy, míg a spanyol oldalon 110 ezer forintba. Mindig van valami új, érdemes figyelni. A másik okosságunk a Skyscanner, ami a világ összes repülőjáratát összegyűjti és megmutatja a legjobb ajánlatokat, de hasonló oldal a Momondo is. Szállás tekintetében óriási a választék, rengeteg oldal van, mi a Booking és a Hotels.com oldalakon szoktunk foglalni. Úgy látom, hogy az Airbnb nagyon elszállt, csak akkor érdemes így foglalni, ha nagyobb társasággal utazik az ember és kivesz egy egész házat. Norvégiában hatan voltunk és gyönyörű házakban szálltunk meg és így volt a legolcsóbb. Országonként változik, hogy hol, mi éri meg. Amerikában például ugyanaz a szállás jóval olcsóbb a Hotels.com-on, mint a Bookingon. Lehet az időpontokkal is játszani, a first minute és a last minute ajánlatokkal. Ha valaki autót akar bérelni, ott is érdemes jóval előbb foglalni, mert annál olcsóbb lesz. A Maps.me applikációt használjuk még sokat, ami teljesen offline és képtelenség eltévedni vele.
Tegyük fel, hogy sikeresen kijutottunk egy aránylag olcsó repjeggyel az álom úti célunkra. Hogyan lehet a nyaralás alatt is faragni a költségekből?
Előre meg kell nézni, hogy milyen árak vannak az adott országban, ahová utazunk. Ausztriába, Németországba vagy éppen Ázsiába nem érdemes előre ételt csomagolni, mert közel a hazaival megegyező árakon lehet bevásárolni. Mi Kubában rengeteget költöttünk vízre, így az volt az első dolgom, amikor hazajöttem, hogy vettem egy katonai vízszűrőt, ami kis túlzással a mocsárból is ívóvizet csinál. Egyébként az ilyen egzotikus úticéloknál jellemző, hogy nem iható a csapvíz, így érdemes egy nagyobb szupermarkertben bevásárolni egy ötliteres palackkal, mert ha a nagy melegben megszomjazunk az utcán, akkor egy félliteres palack fog annyiba kerülni. A másik, hogy én gyógyszert sehova nem viszek, amin mindenki meglepődik. Ha bármi baj van, úgyis helyben tudnak segíteni a patikusok. Mindig van nálunk egyébként egy kanál, mert azzal bármit meg lehet enni. Az étteremben való étkezés amúgy nemcsak pénz-, hanem időrabló is. Sokkal több dolgot tudunk megnézni az által, hogy gyorsan megesszük, amit csomagoltunk, vagy éppen beugrunk egy boltba valami harapnivalóért. A csomagon is rengeteget lehet spórolni, meg kell tanulni ügyesen pakolni. El tudtam menni Nepálba három hétre egy kis poggyásszal Wizzair gépen úgy, hogy minden nap más ruhát vettem fel. Ha négy embernek mindig feladnám a poggyászt, az fejenként 10 ezer forint/út, tehát 80 ezer forint oda és vissza. Abból az összegből pedig már el tudunk menni egy másik hosszú hétvégére. Nagyon át kell gondolni és ki kell mozdulni a komfortzónából, ez a titok. Ami még a hölgyeknek jó tanács lehet, hogy mindig vigyenek egy vékony és egy vastag kendőt magukkal, mert sok helyen brutálisan nyomják a légkondit, ami miatt könnyen meg lehet betegedni. Ománban például 20 fok különbség volt a kinti és a benti hőmérsékelt között, ami nagyon nem egészséges. A másik kendőt pedig a különböző kegyhelyek látogatásakor jöhet jól, hogy ne kelljen a bazárban sokezerért megvásárolni. Mindig érdemes előre foglalni a belépőjegyeket is, mert sok nevezetességnél óriási sorok vannak és hiába állsz egy napot sorban, lehet, hogy előtted fogják bezárni a pénztárat. Sőt, sokszor előre váltott jeggyel olcsóbbak a múzeumok, vannak kombinált bérletek és akciók, ha többen mentek. Ezeket is érdemes figyelni. A fakultatív programokra egyébként a legtöbbször szintén magam regisztrálok be, amivel szintén sokat lehet spórolni. Sokan félnek előre utalni távoli helyekre, de én még Indiába is minden probléma nélkül befizettem egy bankszámlára, mert sofőrt béreltünk, hogy be tudjuk járni azokat a területeket, amiket kitaláltunk. Kaptam róla e-mailt, hogy ki fog várni a reptéren, mikor leszálltunk és így is volt, jött és fuvarozott bennünket.
Ha valaki ennyire ügyes utazásszervezőként, nem gondol arra, hogy érdemes lenne vállalkozást alapítania? Gondolom az összes ismerősöd és követőd bombáz az üzenetekkel, hogy segíts nekik.
Korábban dolgoztam már idegenforgalomban, és egyébként vállalkozóként dolgozom, így nem áll tőlem távol a gondolat. A japán utunkon például nemcsak a gyerekekkel voltam, hanem egy 15 fős társasággal, ennek a szervezése pedig nem volt egyszerű. Emlékszem, amikor kiderült, hogy 50 ezer forintért lehet megvenni a repjegyeket az error fare miatt, épphogy hazaestem a munkából és azonnal gép elé ültem, hívtam az ismerősöket, felírtam az adatokat és egy órán keresztül vertem a billentyűzetet, hogy befoglaljam a jegyeket. Sok munka volt vele, de bennem nem merült fel, hogy ezért pénzt kérjek. Volt tervben egy utazási iroda alapítása is, de annyira bonyolult a jogi háttere, amivel nem szívesen vacakolnék, így marad az egyéni szervezés, amit viszont nagyon szeretek.
Mit szól egyébként a környezeted ahhoz, hogy főállásod van, három gyereket nevelsz egyedül és mégsem jelent gondot, hogy bejárd a világot?
Két fajta hozzáállást figyeltem meg ilyen téren. Az egyik, aki kíváncsi és érdeklődik, hogyan csinálom és rokonszenves neki, ahogyan csináljuk a dolgaink, a másik pedig az irigykedők, akik lelegyintenek, hogy nekem könnyű. Én igyekszem mindig a környezetemben elhinteni, ha van egy-egy nagyon jó ajánlat, hogy akinek van kedve, csatlakozhat. Először nagyon lelkesek, hogy egy utazási iroda áraihoz képest negyed annyi költségért eljuthatnak valahova, aztán amikor jobban belegondolnak, mivel jár az adott út, akkor megtorpannak. Jönnek a kifogások, hogy sokat kell repülni, szabadságot kell kivenni, nem akar hostelben aludni vagy, hogy a gyerek inkább a barátaival szeretné tölteni a vakációt. Látják a képeket, vágyódnak az új helyekre, de sok ember mégsem hajlandó kimozdulni és nekivágni az ismeretlennek. Volt a legutóbb egy olyan komment az egyik fotónk alatt, hogy "Adjatok pénzt, aztán én is beutazom a világot!", igen ám, de én sem vagyonokat költök. Ezt kis pénztárcából művészet megcsinálni.
Rengeteg helyen voltatok, milyen úti cél maradt?
A legújabb vágyuk, hogy megmásszuk a Kilimandzsárót. Korábban már voltam több magas hegyen, nekem 5600 eddig a csúcs, ezért szívesen megmásznám én is. Rábólintottam, de azért hozzátettem, hogy lehet elkezdeni gyűjtögetni. Bár nem lehet egy szavam sem, mert nagyon rendesek és amit innen-onnan, a családtól kapnak pénzeket sokszor beleforgatják az utazásainkba. A tavalyi kínai utunkat is így oldottuk meg. Egyébként mindig vannak új tervek, ez olyan, mint egy spirál, ami beszippant. Sok helyen jártunk már, de mindig van új és csak nagyon ritkán megyünk vissza kétszer ugyanarra a helyre.
Mi a helyzet a belföldi utakkal?
Nincs olyan hétvégénk, amikor otthon vagyunk. Itthon már minden nagyobb és kisebb városban, faluban jártunk, ahol van valamilyen nevezetesség. Nekem pedig már nincsen olyan európai ország a térképen, ahol ne jártam volna. Próbálom keresni a különleges helyeket, ahol új impulzusok érhetnek. Nagy álmunk, hogy elmenjünk valahova egy teljes évre, de nekem dolgozni kell, a srácoknak meg suliba járni, úgyhogy egyelőre ez nem megoldható. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy panaszkodom, idén is nagyon izgalmas évünk lesz, sok helyre megyünk és ki tudja, mi jön még?
Nem mindennapi házasság az övék.
Leadfotó: Femcafe.hu / M. Nyilas Linda
Oldalak
Hirdetés
