A holtak hangjai - Pompeii pusztulása és az áldozatok utolsó pillanatainak története

A Vezúv 79. augusztus 24-én tört ki, és helyenként 24 méter vastag hamuval borította be Pompeii és Herculaneum városát, az ottélők pedig a nehéz hamuréteg alatt veszítették életüket. De vajon kik voltak ők, és hogyan élték meg az utolsó pillanatokat? A tudomány ma már ilyen kérdésekre is képes választ adni.

Az áldozatok személyes tragédiáját is felfedjük

A modern technológiai eszközök olykor átírják a történelmet, máskor pedig bizonyos esetek és személyek életének megértésében segítenek. Az elismert brit történész, Bettany Hughes például a legmodernebb módszerekkel és 21. századi törvényszéki eszközökkel dolgozik legújabb dokumentumsorozatában, A holtak hangjaiban. Ezen eszközök segítségével tudhatunk meg többet nem csak magának a vulkán kitörésének körülményeiről, de még az áldozatok személyes életéről is.

A vulkán a pusztítás mellett érdekes módon meg is őrizte a lerombolt településeket az utókornak - jó néhány lakóval együtt. Amikor a felfedezők először tárták fel Pompeii romjait, rejtélyes üregekre bukkantak a hamuban, amelyekben emberi csontokat találtak. A hamu által betemetett áldozatok csontjairól idővel eltűnt a hús, és folyamat életnagyságú öntőformákat hagyott maga után (nem fosszíliákat vagy mumifikálódott tetemeket). A kutatás érdekében a felfedezők ezeket gipsszel töltötték fel, és így jöttek létre a gipszöntvények – ezek a torokszorító emberi formák pedig nem csupán a legapróbb részleteket mutatják meg, de az áldozatok által megélt drámát is.

A cikk folytatódik a következő oldalon