Wolf Kati fontos ügy mellé állt, önkéntesként segít rászorulókon

Az énekesnő az Ökumenikus Segélyszervezet Iskolakezdés együtt! kampányának arca már kilenc éve.

Sztárok fogtak össze a rászoruló kisdiákokért

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet idén különleges módon hívja fel a figyelmet az Iskolakezdés együtt! elnevezésű adománygyűjtő kampányára, amellyel hátrányos helyzetű gyerekek iskolatáskáját segítenek megtölteni: egy rendhagyó kisfilmmel készültek, amelyben ismert emberek párokban – Wolf Kati & Zséda, Járai Márk & Marsalkó Dávid, Tóth Dávid & Nagy Benedek – mérték össze az iskolapadban a tudásukat. A versenyzőknek számos tantárgyban meg kellett mérkőzniük, de közel sem egyenlő esélyekkel indultak – volt, aki kapott segítséget, volt, aki nem. A Segélyszervezet ezzel a különleges csavarral szeretné bemutatni, hogy megfelelő támogatás nélkül még felnőttként is nehéz helyt állni, nemhogy gyerekként.

A figyelemfelkeltő rövidfilm kapcsán Wolf Katival beszélgettünk, aki mesélt a szervezettel való kapcsolatáról, az önkéntesmunka szerepéről az életében, valamint a vírushelyzet kihívásairól.

Milyen úton kerültél kapcsolatba az Ökumenikus Segélyszervezettel?

Idén 10 éve, hogy csatlakoztam hozzájuk, 2010-ben az X-Faktor után megváltozott az életem, szerettem volna egy olyan ügy mellé állni, ami nem az énekléssel kapcsolatos, hanem jótékonysági. Végignéztem a szervezeteket, és őket néztem ki magamnak. Bizalomgerjesztő volt számomra, ahogy kommunikálták a tevékenységüket és nagyon tetszettek a projektjeik. Az élet úgy hozta, hogy egy héttel azután, hogy rájuk találtam, ők kerestek meg engem. Különleges egymásra találás volt.

Már kilenc éve, hogy a tanévkezdést támogató Iskolakezdés együtt! kampányban részt veszel. Mit szeretsz ebben a projektben?

Az iskolakezdő kampány különösen kapcsolódik hozzám. Akkor kezdődött, amikor a nagyobbik gyerekem épp iskolába ment, ezért pontosan átéreztem, mennyi szervezést, utánajárást igényel ez az időszak, ha pedig ezt anyagi korlátok nehezítik, akkor igazán embert próbáló lehet levezényelni. Azt szeretem benne, hogy itt különösen is látható a célirányos segítség: az adományozók felajánlása oda kerül, ahol valóban szükség van rá.

Milyen feladatokat látsz el a kampányban?

Elsősorban az a feladatunk, hogy eljuttassuk a felhívást, az adományozás lehetőségét az emberek felé. Ezen túlmenően én kifejezetten szeretek önkénteskedni, engem ez feltölt. A promotáláson túl a csomagolásban, adományosztásban is szívesen résztveszek. Kilenc év hosszú idő, rengeteg élményt gyűjtöttem az akciók által. Nagyon szeretem, amikor látom, hogy célba ér a segítség. Minden évben 1000 gyerek iskolakezdését sikerül megsegíteni, de idén, a vírushelyzet miatt megdupláztuk a kitűzött célt, így 2000 rászoruló kisdiákot szeretnénk támogatni.

Hogyan jut időd erre a projektre a teendőid mellett?

Már sokadik év indul így, mindig így telik számomra augusztus második fele. Sokat egyeztetünk, de mindig helye van ezeknek a tevékenységeknek az életemben. Sajnos a vírushelyzet miatt rengeteg koncertem marad el, nem tudom azt mondani, hogy normális kerékvágásban megy az élet, ezért idén nem jelentett olyan mértékű szervezést, mint a korábbi években. A koncertek zöme egyébként is este van, napközben pedig szívesen töltöm ilyen hasznos tevékenységgel az időmet.

Két iskoláskorú kislányod van. Nálatok hogyan telik a felkészülés a tanévkezdésre?

Mi is sokáig vártunk, hogy egyáltalán elmenjünk-e tanszerbeszerző körútra, pedig alapesetben augusztus elején általában lezavarjuk. Mi nagyon szigorúan vásárolunk, célirányosan, csak amire tényleg szükségük van a gyerekeknek. 3-4 különlegesebb tanszert kapnak, a többi meg a klasszikus, egyszerűbb verziók, ilyen téren nincsenek elkényeztetve. Szerencsére ebből nincs konfliktusunk, elfogadták, hogy felesleges pénzkidobás, ha márkás füzetekre költünk el több ezer forintot.

A járvány miatt nektek is át kellett állnotok a digitális oktatásra. Hogyan küzdöttél meg a feladattal?

Lehet, hogy csak utólag szépült meg az élmény, de tulajdonképpen egész simán vettük az akadályokat, nagyon rendesek voltak a lányok. Az elején, amíg kitapasztaltuk az új, digitális rendszert, nehéz volt, de megszoktuk. Sokkal nyugodtabb lett az életünk, átkapcsoltuk magunkat, én pedig könnyedén alkalmazkodtam ahhoz, hogy elsősorban anyai és tanító női funkciókat láttam el. Nagyon remélem, hogy nem lesz megint karantén, mert a gyerekeknek nagyon kell a társaság. A munka része ad aggodalomra okot számomra, mert egyelőre még nem látom, hogy mikorra állhatnak vissza úgy a koncertek, ahogy a vírust megelőzően megszoktuk.

Leadfotó: facebook.com/segelyszervezet