Sztárok

"Szeretnék közelebb kerülni az emberekhez" - interjú Dobó Katával

Ünnepelt sztár, mindent el lehet adni a nevével. Több színházi és filmes szerep után, karácsony előtt, Dobó Katával második filmjének: az El a kezekkel a Papámtól! című családi mozi bemutatóját követően beszélgettünk a filmről, meg egy csomó csajos dologról is.

FemHullám - beszélgetések Kraszkó Zitával

A FemHullám rovatában olyan emberekkel beszélgetek, akikkel már találkoztam vagy valamilyen közünk volt egymáshoz. Akikkel valaha útjelző táblái voltunk egymásnak - és az is lehet, hogy bár hálásan, de már rég elhaladtunk egymás mellett - vagy folyamatosan közös hullámhosszon rezgünk. Figyeljük egymást, sokat tudok róluk és az érdekel, kik is ők valójában. Biztosan másképpen kérdezek és talán másképpen válaszol az, akivel egy FemHullámhosszon vagyunk.

Az El a kezekkel a papámtól! története szerint, a színes fantáziával megáldott 10 év körüli Dorka (Marczinka Bori), megtudja, hogy özvegy apja (Bokor Barna) újranősül, és ő gonosz mostohát (Pálmai Anna) kap. Hamarosan az apja táborba küldi, hogy ne legyen láb alatt, ahol azonban új szövetségesekre talál: kalandos gyerekekre – akikre egy furcsa, föld alatti lény: Hudák (Járai Máté) leselkedik, egy főzőgépen dolgozó szakácsra (Elek Ferenc) és egy csengő hangú, zenefüggő táborvezetőre (Csobot Adél) – akit előbb-utóbb a nősülni készülő apa is észrevesz.

A bemutató másnapján beszélgetünk, hogy érzed magad?

Jönnek a hívások, üzenetek, nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk. A kislányom is nagyon jól érezte magát, nagyon összebarátkozott Borival, a főszereplő Dorkát alakító kislánnyal.

Láttam egy sajtótájékoztatót, amint érkeztél a gyerekekhez és nagyon örültek neked, pedig akkor már leforgattátok a filmet és egy forgatás - főleg gyerek szereplőkkel - borzasztóan idegörlő tud lenni. Te milyen színész vezető vagy? Hogyan éred el azt, hogy az instrukcióidat is teljesítsék, de kedveljenek is?

A titkom az, hogy szerelmes vagyok a filmezésbe. Talán nehéz laikus szemmel megérteni, de amikor reggel három harminckor csörög az óra, és tudom, hogy forgatni megyek, akkor a világ legszerencsésebb emberének érzem magam. Jó érzés, hogy olyan fantasztikus emberekkel dolgozhatok, akik mindent tudnak erről a szakmáról és megvalósíthatom az álmomat, olyan színészekkel, akik szerintem a legalkalmasabbak erre.

Gondolom, hogy a Kölcsönlakás is mélyvíz lehetett rendezői szempontból, de ez a film tele van technikai trükkökkel, bármelyik rendezőnek nagy kihívás lett volna. Hogy mertél ebbe belevágni?

Úgy érzem, hogy engem a rendezés tett helyre hiszen amikor ezt csinálom, akkor vagyok a legmagabiztosabb és a legelszántabb. Legönazonosabb. Ilyenkor merek döntéseket hozni. Amikor például egy 10 órás forgatási napon valami olyan történik, ami miatt más irányba kell elindulnunk, nekem a helyzetet mérlegelve sokszor azonnal döntenem kell, habozás nélkül, annak érdekében, hogy a stáb még időben, megfelelően felkészülhessen.

Azért ez egy elég kötött film, túl sokat nem lehetett improvizálni.

Minden forgatáson történnek váratlan dolgok, lehet ez az időjárás vagy például az, ami nálunk történt, hogy Nagypál Gábor (Frici) lesérült. Az első dal, ami Gábor és Bori dala, egy kertben játszódott volna, de mire Gábor újra tudott táncolni, az a helyszín már nem volt elérhető, ezért mindezt zöldháttérrel kellett megoldanunk, amire az utómunkálatok során került rá a látványvilág.

Hogyan zajlott a casting? Bokor Barnát a férfi főszereplőt például a közönség nem is nagyon ismerheti.

Nagyon sok embert megnéztünk, mert nem szerettem volna itthon ismert színészt választani. A cél az volt, hogy az esetleges korábban eljátszott szerepek ne befolyásolják a nézőt. Így találtuk meg Barnát, aki marosvásárhelyi magyar színész. Csobot Adél is egy fontos választás volt, hiszen önmagában a személyisége is bájos. Már amikor a forgatókönyvet olvastam eldöntöttem, hogy őt meg szeretném majd nézni Eszter szerepére. Pálmai Annánál egyértelmű volt, hogy övé az intrikus Viola szerepe, már a castingon jobb volt, mint amire számítottam. Borit az utolsó pillanatig kerestük. Volt ugyanis egy konkrét elképzelésem arról, hogy kit szeretnék, viszont hiába néztem meg közel 400 kislányt, nem hasonlítottak az általam megálmodott karakterre, már kezdtem feladni a reményt, amikor az utolsó casting napok egyikén Bori betoppant, s egyértelmű lett számomra, hogy őt kerestem.

Mesefilmből, családi moziból nem is készül Magyarországon, talán azért, mert ez a műfaj akkor jó, ha így néz ki, ilyen díszletekkel és jelmezekkel.

Valcz Gáborral már a Kölcsönlakásban is együtt dolgoztunk, nagyon szeretem az ő vízióit, fantasztikusan gondolkodik. Az, hogy ez egy elképzelt múltban játszódó történet, mindenkinek a fantáziáját meglódította. Azért is volt egy hatalmas öröm munka a stáb számára ezen a filmen dolgozni, mert kevésszer adatik meg a különböző szekcióknak a szabadság, hogy nem egy valós kort kell leképezni, hanem egy általunk megálmodott fantáziavilágot kell kitalálni. Bárdosi Ibolya, a jelmeztervező is zseniális, ő álmodta meg, ezeket a hegyes szúrós meseszerű ruhákat Viola a gonosz mostoha karakteréhez.

Mennyire volt szabad kezed abban, hogy kikkel dolgozol?

Én választhattam ki a színészeket és természetesen a csapatomat is, az operatőrtől kezdve a tervezőkig. Fontos volt számomra, hogy a legjobb szakemberekkel dolgozzak, hiszen egy ilyen filmet, ennyi megtervezett trükkel és látvánnyal nem könnyű rögzíteni.

A médiában időnkét ízekre szednek a rendezés kapcsán, pedig azt lehet hallani, hogy munkafronton téged mindenki szeret, aki ismer. Olyan, mintha szinte egyenként kellene meghódítanod az embereket ebben az országban...

Valószínűleg ez így is van.

Ezt te hogyan élted meg? Hosszú évekig éltél Amerikában, majd visszatérve újra láthattunk a hazai színpadokon. Ám ez a kacskaringós út később sem egyenesedett ki.

Nagyon intuitív ember vagyok, valamennyire a sorsban is hiszek. A karrierem kezdetén csak sodródtam, annyira bizonytalan voltam önmagamban és nem láttam magam ott, ahol most vagyok, nem mertem célokat kitűzni, de örülök neki, hogy a sors valahogy fölkarolt: Éretlenek, Földessy Margit, Miniszter félrelép, Főiskola, Amerika...ezek mind meglepően jó dolgok, de akkor, abban a pillanatban ezek sem voltak egyértelmű döntések.

Egyetlen tudatos dolog volt, az pedig a főiskolai felvételi. Mikor Margit mondta, hogy van rá esélyem akkor, hónapokig örlődtem azon, hogy merjek e felvételizni, hiszen hatalmas a túljelentkezés, én pedig tartottam az elutasítástól, attól hogy nem fogok megfelelni.

A miniszter félrelép forgatása előbb volt, mint a felvételi?

Párhuzamosan folyt.

Téged már láttak előtte azok, akik felvételiztettek?

Nem, mert ’97 tavaszán kezdődött a válogatás a filmre és tavasszal kezdődött a felvételi. Gyakorlatilag tényleg egymás mellett zajlott a kettő.

Akkor téged fel is vettek.

Igen, nagy meglepetésemre. A Marton-osztályban kezdtem többek között Bodó Viktorral, Lengyel Tomival, Hámori Gabival és Szamosi Zsófival.

Elégedett vagy a mostani életeddel?

Alapvetően igen, de azért hozzáteszem – ugyanúgy, mint mindenki másnak, főképp ebben a fura világban, amiben most élünk - vannak mélypontjaim. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy épp nagyon sajnálom magam, néha icipici, apró dolog is ki tud zökkenteni és akkor eléggé magam alatt vagyok. De tulajdonképpen kell ilyen is, nem attól leszünk erősek, hogy nem merünk a saját gyenge pillanatainkkal szembe nézni. Muszáj ebben a világban felvérteződni, úgy, hogy közben ne veszítsd el önmagad. Úgy érzem, hogy egyre több embernek vagyok a környezetemben a támasza vagy épp a mércéje.

Tudom, hogy te jól fogod érteni, amit mondok, de azért 40 fölött a nőknek megváltozik a megítélésük. Néha olyan, mintha kicsit kezdenének kimenni a divatból, legalábbis itthon. Miközben te újra és újra divatba hozod magad. Szerintem nem tudatosan csinálod, de ha Dobó Katával bármi történik, az érdekes. Mi a titkod?

Lehet, hogy pont a titokzatosság az oka, ami mindig is körüllengett engem. Az introvertáltságom miatt nehezen nyílok meg, és ezt sokszor másképp értelmezik.

És mi a jutalom ezért a nehéz útért, hogy folyton újra és újra kell kezdened?

Nem tudom, nem gondolkoztam ezen. Muszáj megélni a pillanat örömét és tudom, hogy ez nagyon sablonosan hangzik, de az ember mindig vágyakozik valami után. Persze tök jó, hogy kitalálod a jövődet, de ugyanakkor az összes pillanat beépül, ami a múltadból jön. Így az, amit most mondok, vagy érzek mind -mind a korábbi tapasztalataimnak következménye.

Ha nagy öröm ér vagy nagy bánat, akkor kit hívsz fel először?

Hű, ez de jó kérdés...

Felhívsz egyáltalán bárkit is?

Pont ezen gondolkodom... főleg ha bánatról van szó, akkor sokáig tartom magamban, átfolyatom magamon, értékelem, kielemzem, aztán persze később jól esik róla beszélni. Van két - három olyan barátnőm, akikről mondjuk azt mondanám, hogy mindent tudnak rólam, olyanok vagyunk, mint a testvérek.

Rajtad mit változtatott a Covid? Te elég jól kihasználtad, forgattál, dolgoztál...

Igen, egy szavam nem lehet, nagyon szerencsés vagyok, szerencsés csillagzat alatt született ez a produkció, mert az előkészítés épp az első hullámra esett. Utána le is álltunk, viszont akkor meg nagyon jó volt Szofival összezárva lenni. Mentem például a barátnőkkel sétálni a Gellért-hegyre. Jó volt, egy kicsit megállni, átértékelni/átgondolni a dolgokat...két Netflix sorozat között – nevet.

Nagyon ráfüggtél a sorozatokra?

Volt néhány, amit megnéztem: az Ozarktól kezdve a Trónok harca végéig, és sose gondoltam volna, hogy erre ennyire rá lehet csúszni. Másrészről viszont borzasztó volt látni azt, ami körülöttünk zajlik.

A tegnapi bemutatón néztem, hogy már légiesen vékony vagy...

Igen, de ez most a tánc miatt van. Nagyon sokat fogytam a táncpróbák miatt, és talán egy picit a stressztől is.

Mesélj, milyen élmény volt részt venni a Dancing with the Stars-ban? Megcsinálnád még egyszer?

A tánc miatt bármikor, de az élőadás okozta stressz miatt viszont nem biztos. Talán amíg játszottál, neked is volt ilyen rémálmod, hogy nem tudod a szöveget, hogy elfelejted mi jön.

Hogy tudtad megjegyezni a koreográfiát?

Hát ez az! Hiába ment jól a próbákon minden, attól rettegtem, hogy az izgalomtól mondjuk elfelejtem. A partnerem, Köcse Gyuri mindig mondta, hogy ha esetleg ilyen előfordul, segíteni fog visszatalálni a betanult lépésekhez. Mondtam neki, hogy szerintem ez nem fog menni, és én csak ott fogok állni 2 percen keresztül, amíg szól a zene - nevet. Persze, ilyen végül sohasem fordult elő és minden adás hatalmas élmény volt.

Nagyon fegyelmezett vagy...

Igen nagyon. Pedig nem is tudtam annyit táncolni, mint a többiek. Van egy kislányom, akivel reggel kelnem kell, délután vinnem kell zongoraórára, kosáredzésre. De ettől függetlenül óriási élmény marad az életemben ez a pár hónap. Fantasztikus volt azt is látni, hogy micsoda munka van ebben, nemcsak a mi részünkről, hiszen 200 ember működteti ezt a showműsort.

Az ember azt gondolná, hogy a korral ez a mérhetetlen izgalom elmúlik, de szerintem egyre rosszabb lesz...Nálad ez azért is van, mert ott ül a válladon a súly, hogy te vagy a Dobó Kata?

Igen, lehet... persze, és ha valaki olyan keveset ad magából, mint mondjuk én, akkor egy ilyen műsor, ahol 3 perces kis filmekben kell magadról mesélni, kihívás. Itt jobban kinyílik az ember, őszinték a reakcióid a zsűri által adott pontszámokra...valamennyire kijön a személyiséged, jobban megismer a közönség. Többek között ezért is vállaltam el, hogy közelebb kerüljek az emberekhez.

Nagyon feszes év volt ez neked, egymás után jöttek a nagy produkciók.

Igen, de gyakorlatilag a film már nagyjából kész volt, amikor elkezdtem a táncpróbákat. Már a tavalyi évben is kokettáltam a produkcióval és ők is akartak, csak akkor éppen forgattam.

Tudsz majd pihenni és szépen várni a karácsonyt? Szofi miatt nyilván készülsz...

Számomra ez a két ünnep: a születésnap és a karácsony szent. A szeretteim születésnapját nagyon meg kell ünnepelni és a karácsony is ilyen. Minden évben az egész család együtt van 24.-én: anyukám, a húgomék és mi. Nem nagy család, ezért kivitelezhető. Leosztjuk egymás között, hogy ki mit csinál. Szofi teljesen partner a Jézuska várásában, pedig most már 10 éves lesz februárban. Pár hete mondtam neki az autóban, hogy tudod, elérkezett az az időszaka az évnek, hogy levelet kell írnunk a Jézuskának. Felcsillant a szeme, úgyhogy nekünk idén is a Jézuska hozza az ajándékot. Én azt kértem tőle, hogy az El a kezekkel a Papámtól! minél több családhoz és gyerekhez eljuthasson.

Fotó: Megafilm
Az összes gyerekszereplő ígéretes játékkal ajándékozta meg a nézőt. A gyerekek instruálásánál előnyt jelentett, hogy Katának is van egy hasonló korú kislánya.
Kattints a további képekért!

Oldalak

Sztárok
Lifestyle
Azért valószínűleg nem ez fogja visszatenni Lindsay Lohant a térképre, viszont a frissen felkerült filmek nem igazán tudtak labdába rúgni mellette.
Lifestyle
A TikTokon ezerféle elképesztően zseniálisa takarítási trükkel találkozhatunk, érdemes viszont olykor közelebbről is megvizsgálni, vajon valóban hatékonyak-e ezek a módszerek.
Sztárok
A mindennapok során rengetegen igyekeznek elrejteni ősz hajszálaikat, Salma Hayek pedig egy igencsak meglepő ötlettel állt elő a probléma gyors megoldására.