Maga alá gyűrte a trauma a neves írót: nem bírta tovább a lelki gyötrelmet, szívszorító, amiről a búcsúlevelében vallott

A kétszeres Goncourt-díjas francia író, Romain Gary rendkívül összetett és bonyolult személyiség volt, akit gyermekkora óta foglalkoztatta a halál, kiváltképp az öngyilkosság gondolata.

Képtelen volt megbirkózni a történtekkel

Romain Gary Vilniusban látta meg a napvilágot 1914. május 8-án Roman Kaszev néven; édesapja nem sokkal a fiú születése után kilépett a család életéből, s így a gyermek nevelése az édesanyára, Ninára maradt, aki korábban színésznő volt. Anya és fia 1917-ben Varsóba költöztek, majd tíz évvel később Franciaországba, Nizzába, ahol nagyon szerény körülmények között éltek – Nina minden munkalehetőséget megragadott a kutyasétáltatástól kezdve a takarításig, hogy szeretett fiának mindent meg tudjon adni. Ragyogó karriert álmodott neki, s minden erejét, figyelmét rá fordította – erről a rendkívül szoros anya-gyermek kapcsolatról, valamint a nizzai gyermek- és ifjúkorról szól Gary egyik legismertebb regénye, A hajnal ígérete. Műveibe gyakran beleszőtte magánéletét, melyet sajnálatos módon számos nehézség árnyékolt be; gyakran írt, beszélt arról, hogy az öngyilkosság gondolata már gyermekkorában kísértette, és korán elhatározta, hogy nem lesz hajlandó megöregedni. Részletek a galériában!

Ifjúkorában Romain igen éles eszű fiú volt, akit az iskolában gyakran csúfolták származása miatt, s ez visszahúzódóvá, magányossá tette, csak a könyvek érdekelték. A gimnázium után jogot tanult előbb Aix-en-Provence-ban, majd Párizsban. Az egyetem elvégzése után repülőtiszti iskolát is végzett, s a II. világháborúban csatlakozott De Gaulle tábornokhoz, s mint gyakorlott pilóta, a Szabad Francia Hadsereg tagjaként szolgált Európában és Észak-Afrikában. Helytállásáért a Hadi Keresztet is megkapta.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Daniel Fallot\INA via Getty Images