Oláh Ibolya az életéről mesélt, mindenki csak mosolygott rajta a sztárság előtt

Mindenki csak mosolygott az álmain

"Korábban napi nyolc óra kemény fizikai munkát végeztem a tiszadobi kastélyban, ahol ötven szobát takarítottam. Az első nap még a karomat sem tudtam felemelni, olyan megterhelő volt. Két évig dolgoztam takarítónőként, de legbelül mindig is éreztem, hogy ennél sokkal több van bennem. Egy szép napon beballagtam anyuhoz az irodába, és mondtam neki, hogy szeretnék jelentkezni a Megasztárba. Még a válogatók alatt is takarítottam, és sokan csak mosolyogtak rajtam. Édesanyámon kívül senki nem hitt bennem, nekem viszont az ő támogatása volt a legfontosabb, így számomra sem volt kérdés, hogy ez az én utam. Tudtam, hogy előadóművésznek születtem.

Az ismertség lavinaként tudja elvinni az embert, és a siker sokakat prostituálttá tesz. Mindenbe belemegy, a hülyeségeket is elvállalja, csak hogy a csapból is ő folyjon. Engem viszont ez sohasem érdekelt. Messziről kerülöm a celebkedést, és az sem foglalkoztat, hogy miként ítélnek meg az emberek. Rengeteg atrocitás ért a származásom és a másságom miatt, ám én mindkettőt büszkén vállalom. Igaz, nagyon nehéz cigányként élni, érvényesülni, de hiszem, hogy egy roma is bármit elérhet. Lehet költő, tanár, politikus, művész... Az a fő, hogy kellő alázattal és szorgalommal álljon az élethez. Nagyon megedződtem az elmúlt évek során, Édesanyám és a párom azok, akik igazán megértenek, a barátaim nélkül pedig talán sehol nem lennék. Az ő véleményük érdekel, igaz, a tanácsukat nem mindig szoktam megfogadni. Én már csak ilyen vagyok. Ők így szeretnek, hisz ez vagyok én" - mesélte Oláh Ibolya a Story magazinnak.

Leadfotó: facebook.com/profile.php?id=100057399342611

Oldalak

  • 1
  • 2