„Pótolhatatlan veszteséget jelentett a halála” – Gálvölgyi János kezei közt hunyt el a csupán 58 éves, leukémiás Márkus László

Márkus László mindössze 58 éves volt, amikor elragadta őt a halál – pályatársa, Gálvölgyi János ott volt a helyszínen, amikor példaképe, a nagyszerű színész örökre lehunyta szemeit.

Egy ember, aki csak és kizárólag a szakmájának élt

Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész – ő volt Márkus László, aki már gyerekként is szívesebben üldögélt a mozikban, mint az iskolában, így nem is volt túl jó tanuló, ezért tanulmányait is több intézetben folytatta, miután eltanácsolták őt első középiskolájából. Első színházi élményét Lakner bácsi gyerekszínházában élhette át, ahová szereplőként jelentkezett, a lámpaláztól azonban alig tudott megszólalni, így nem élete legfelemelőbb pillanata volt az a nap – mégis az egyik legnagyobb magyar színész vált belőle a nehéz kezdetek és származása ellenére is. Kitartása, szorgalma és tehetsége tehát meghozta számára a sikert, de ahogyan arról korábban már mi is beszámoltunk, magánélete már kevésbé volt annyira kiegyensúlyozott és egyértelmű, mint karrierje. A szerelem nem érdekelte, csak a színjátszásnak élt, többen pedig azt is pletykálták róla, hogy a férfiakhoz vonzódik, ám kiderült, hogy ez nem igaz: Márkusnál egy fiúgyermekeknél előforduló rendellenességet diagnosztizáltak, melynek következtében a színész felnőtt korára aszexuálissá vált. Ez az állapot azonban nem volt olyan súlyos, mint amire 1975 őszén fény derült: ekkor mutatkoztak nála a gyógyíthatatlan leukémia első tünetei, mely végül halálához vezetett 13 évvel később – Gálvölgyi János épp ott volt a helyszínen, amikor jó barátja és kollégája elhunyt, Márkus születésnapja alkalmából pedig a színész újból felidézte azt a végzetes, szomorú napot.

Lapozz a folytatásért!

„Szinte a kezeim között halt meg”

Ahogyan a Blikk is írja, Márkus volt Gálvölgyi gyerekkori példaképe: János olyan szeretett volna lenni, mint ő, egyszerűen rajongott érte, mind a tehetségéért, mind pedig a stílusáért és az egyéniségéért. „A sors drámai játéka volt, hogy szinte a kezeim között halt meg Márkus László. Hosszú-hosszú időbe telt, mire ezt úgy-ahogy feldolgoztam. Amikor egy szilveszteri műsor próbáján, december 30-án az öltözőben rosszul lett és összeesett, miközben én kétségbeesve ugrottam hozzá… Akkor valami meghalt a magyar színjátszásban is. Pótolhatatlan veszteséget jelentett a halála” – emlékezett vissza Gálvölgyi, aki szerint ő volt az abszolút színész, akinek senki sem léphetett a helyébe. Márkusról pályatársa tudta, hogy beteg, azonban hullámzó állapota miatt sokszor úgy gondolta, már teljesen meggyógyult: „Soha nem beszélt arról, hogy érzi magát. Egyszerűen nem vett tudomást a betegségéről. Hihetetlen élni akarás dolgozott benne, mégis azt mondom, talán jobb is neki, hogy ezt a kort, amiben élünk nem élhette meg” – fejtette ki a véleményét Gálvölgyi, aki szerint László ebben a felszínes világban már nem találná a helyét.

Leadfotó: Fortepan / Szalay Zoltán