A magyar színésznő, aki visszautasította Hollywoodot - Nem sokan lettek volna erre képesek

Világhír küszöbén
A vacsorát követően, Marica már egy mesés, vagy annak tűnő szerződést tarthatott a kezében, amely három és fél évre szólt Amerikába. Az amerikai álom azonban nem volt ingyen: a filmstúdió kikötötte, hogy engedély nélkül nem mehet férjhez és azt is, hogy öt kilónál nem hízhat többet. Marica mit sem sejtve örömmel aláírta a papírt és édesanyjával felszállta a Párizsba tartó Orient expresszre. Már a budapesti pályaudvaron újságírók és rajongók kisebb tömege kísérte a peronra a 15 éves lányt, mivel már akkor sejteni lehetett, hogy a világhír küszöbére lépett a magyar tehetség. Volt olyan újság még azt is megírta, mit pakolt a bőröndjébe a magyar szépség: ezek között volt két nagyestélyit, egy piros és egy kék tavaszi kabátot, nyolc pár cipőt, egy Bach életével foglalkozó könyvet, ajándékba porcelánokat, egy doboz zserbót és egy üveg uborkát.
Miután megérkeztek Párizsba, Amerika felé vették az irányt egy hatalmas óceánjáróval, majd amint Marica megérkezett New Yorkba hasonló fogadtatás érte, mint amilyen búcsúztatta a pesti pályaudvaron: újságírók tucatjai várták a magyar színésznőt, akit ekkor már Mariette Gervay néven szólítottak és úgy kezelték, mint egy világsztárt. A filmstúdió mindent megadott számára, hogy így is legyen. Karrierje gőzerővel épült, naponta jött hozzá angoltanár, úszni vitték, lovagolni és el is tervezték, hogy egy éven belül világsztárral fog játszani valamelyik filmben. A fiatal lány azonban Los Angeles-ben már kicsit másképp látta a filmszakmát: rájött, hogy a csillogás és a siker nem mindenkinek adatik meg, és a tehetség mellett óriási szerencse kell ahhoz, hogy valódi világsztár lehessen. Kezdetben ugyan tetszett neki, hogy ő is kiválasztott, de aztán egyre inkább taszította a pénzéhes, csalódásokkal és képmutatással teli világ, amibe Budapestről belecsöppent. Mivel az édesanyja végig vele volt, megosztotta vele aggodalmait, és egyre inkább azon tanakodtak, hogy hazautaznak.
A hollywoodi díszletek, csillogás és filmes élmények után, fél év elteltével Marica és édesanyja úgy döntött, hogy visszamennek Budapestre. Hivatalosan ugyan azzal indokolták, hogy Marica felkérést kapott a Szent Péter esernyője című film egyik főszerepére, ám valójában nem kért a filmipar csillogó, ám kegyetlen világából. Itthon még két filmben szerepelt, de egyre csak elmaradoztak a felkérések és talán a félresikerült hollywoodi út is rányomta bélyegét a hazai karrierjére. A II.világháború alatt Marica 1946-ban, 27 évesen feleségül ment dr. László György orvoshoz és két gyermekük született. A háztartás és a gyereknevelés mellett egyre kevesebbet gondolkozott a filmezésen, majd 1958-ban disszidáltak Amerikába. A tehetséges, ám tálentumát a közönség előtt titokban tartó Gervay Maricának hosszú életet adott a sors, 2005-ben, 86 éves korában aludt el örökre.
A sanzonénekesnő egész életében a szerelmet és a megnyugvást kereste, amit csak egy férfi adhatott meg számára igazán – Piaf nagy Ő-je azonban tragikus balesetben vesztette életét, amit Édith soha nem tudott igazán feldolgozni.


























