Idegszanatóriumban vészelte át a második világháború végét az ország vezető színésznője: őrültnek tettette magát, hogy elkerülje a halált

Kiss Manyit a 20. század egyik legsokoldalúbb és legkeresettebb magyar színésznőjeként tartják számon, akinek élete legalább annyira kacifántos és mozgalmas volt, mint azok a emberi sorsok, melyeket a színpadon és a filmvásznon tárt a nézők elé.

"A magyar színpad páratlan csillogású kis drágaköve"

Bár már ötvenkét évvel ezelőtt elhunyt, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas legendát, Kiss Manyit máig a 20. század egyik legsokoldalúbb és legkeresettebb magyar színésznőjeként tartják számon. A korabeli sajtó nem győzte méltatni a valóban elsöprő tehetségű művésznőt, akit a következőképpen jellemeztek: „...a magyar színpad páratlan csillogású kis drágaköve, fiatal komika típus, az úgynevezett női Chaplin-fajtából való, színültig telve örökké friss és zseniális ötletekkel”. Kiss Manyi Magyarlónán (Erdélyben) látta meg a napvilágot 1911. március 12-én, és már tizenhét esztendősen befejezte színészi tanulmányait. 1934-től több pesti színházban is fellépett, 1936-ban pedig filmszínésznőként is bemutatkozhatott. Egyik leghíresebb filmszerepe A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-adaptáció volt. 1939-1940-ben felejthetetlen párost alkottak Latabár Kálmánnal a Fővárosi Operettszínházban. A harmincas évek legvégén megkapta élete egyik legjellegzetesebb szerepét, mégpedig Eisemann Mihály Fiatalság, bolondság című operettjében, melyben elénekelte az emblematikussá vált "Jaj, de jó a habos sütemény" című dalt. 1943-ban már az ország egyik elsőszámú kedvenceként került a Vígszínházba. A cikk galériánkban folytatódik, kattints tovább!

A második világháború időszakában Kiss Manyi pályafutása is megbicsaklott. A világégés végfázisát egy budapesti ideggyógyintézetben meglapulva vészelte át. A főváros ostromának időszakában a színésznő egyedül élt, és attól rettegett, megölik, ha otthonában marad.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Fortepan