„A három évvel idősebb testvérem, Erzsébet a Szegedi Nemzeti Színháznál varrónőként dolgozott. ’56 karácsonyán, amikor együtt volt a családunk, könyörgött nekem, hogy menjek vele Amerikába. Bevallom, nem volt kedvem a disszidáláshoz, és ezt meg is mondtam neki. Színészként, angol nyelvtudás nélkül mit kezdhetnék én külföldön. Csak a színészethez értettem, ez volt a hivatásom. Jávor Pál, Szeleczky Zita, Szörényi Éva itthon sztároknak számítottak, de amikor kimentek külföldre, nem sikerült karriert csinálniuk. Én a színház szerelmese voltam, az anyanyelvemen akartam játszani a hazai közönségnek. A nővéremnek jó élete lett Los Angelesben, nyitott egy butikot egy bevásárlóközpontban. Amikor a fiam, Zoli gyerek volt, a nyári szünetben gyakran ment ki hozzájuk, ott tanult meg angolul. Mindig összetartott a családunk, nagyon szerettük egymást, de sajnos az idősek közül már csak én élek” - révedt a múltba Kassai Ilona.
Fotó: facebook.com/retrohirek
„A három évvel idősebb testvérem, Erzsébet a Szegedi Nemzeti Színháznál varrónőként dolgozott. ’56 karácsonyán, amikor együtt volt a családunk, könyörgött nekem, hogy menjek vele Amerikába. Bevallom, nem volt kedvem a disszidáláshoz, és ezt meg is mondtam neki. Színészként, angol nyelvtudás nélkül mit kezdhetnék én külföldön. Csak a színészethez értettem, ez volt a hivatásom. Jávor Pál, Szeleczky Zita, Szörényi Éva itthon sztároknak számítottak, de amikor kimentek külföldre, nem sikerült karriert csinálniuk. Én a színház szerelmese voltam, az anyanyelvemen akartam játszani a hazai közönségnek. A nővéremnek jó élete lett Los Angelesben, nyitott egy butikot egy bevásárlóközpontban. Amikor a fiam, Zoli gyerek volt, a nyári szünetben gyakran ment ki hozzájuk, ott tanult meg angolul. Mindig összetartott a családunk, nagyon szerettük egymást, de sajnos az idősek közül már csak én élek” - révedt a múltba Kassai Ilona.