Horányi Juli: "A fülemben cseng, amit egy fontos zeneipari szakember mondott nekem, hogy Magyarországon az énekesnők senkit nem érdekelnek"
Horányi Juli énekes, dalszerző évek óta aktívan kommunikál arról, milyen sok hátrány éri a szóló női előadókat a magyar zenei életben, ha érvényesülni akarnak. A tehetséges zenész 2025 májusára csapatával megszervezett egy egyedülálló szakmai és nagyközönség számára is nyitott rendezvényt #nőkéntazeneiparban címmel, amely éppen a nők mellőzött zeneipari szerepét járja körül. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Horányi Juli rendkívül sokoldalú és önazonos dalszerző, énekesnő, akit annak idején az X-Faktor ötödik évada kapcsán - amelynek második helyezettje lett - ismerhetett meg és zárt szívébe a nagyközönség. A fiatal tehetség néhány éve komolyan elkezdett foglalkozni azzal, miért olyan kevés Magyarországon a szóló női előadó, és mi lehet az oka, hogy a hazai zeneipar mellőzi a női karaktereket. Azóta a téma első számú szószólójává vált és elérkezettnek látta az időt, hogy - Németh Netti brand stratégával és Fejes Ada zenei menedzserrel összefogva - főszervezőként összehozza a zenei élet jelentős személyiségeit egy nagyközönség számára is nyitott szakmai találkozón, amelyen mindenki megoszthatja tapasztalatát a vélt vagy valós okokról és lehetőségekről. A közelgő #nőkéntazeneiparban rendezvény kapcsán beszélgettünk vele saját tapasztalatairól, a hazai zeneipar visszásságairól, karriercélokról és magánéleti vágyakról.
Egy olyan konferencia szervezésébe kezdtél, ami a nők zeneipari szerepét, alulreprezentáltságát járja körül, kifejezetten Magyarországot fókuszba helyezve. Miért tartottad fontosnak, hogy ezzel a témával elsőként és ilyen mélyen foglalkozz a közelgő rendezvényen?
Először egy picit korrigálnék, mert a konferencia szó túl hivatalosan hangzik. Én inkább szakmai- és közönségtalálkozónak nevezném, egy olyan napnak, amikor összegyűlünk, beszélgetünk, együtt gondolkodunk. Fontos számomra ez a téma, mert már 3 éve kommunikálok arról a közösségi média csatornákon, hogy milyen a magyar nők helyzete az itthoni zeneiparban. Ezt egyébként egy statisztika indította el annak idején, amiből kiderült, hogy Magyarországon a hivatásos előadóművészek 80 százaléka férfi és csak 20 százaléka nő. Mikor megláttam ezt az arányt, pontosabban aránytalanságot, nagyon meglepődtem és értelmet nyert rengeteg minden; hogy talán az elmúlt évek nehézségeinek hátterében is az állt, hogy szóló női előadóként nehezebb az érvényesülés.
A nemzetközi szcénában mégis azt látjuk, hogy élen járnak a szóló női zenészek; Taylor Swift, Billie Eilish, Lady Gaga, csak hogy pár nevet említsek.
Beleástam magam a témába, és azt találtam, szerte a világon általános, hogy a női előadók sokkal kevesebben vannak. Csak az a nagy különbség a nemzetközi zeneipar és zenei kultúra és a magyar között, hogy bár külföldön is kevesebb a szóló női előadó, őket mégis sokkal nagyobb figyelem övezi, illetve egy-egy szóló női előadó képes ugyanakkora - vagy még nagyobb - tömegeket elérni, mint egy férfi. Sőt, a nemzetközi zenei streaming platformokon az amerikai énekesnők abszolút hasítanak. Amit én jelentős differenciának látok, hogy a külföldi társadalom és közönség jobban befogadó az énekesnőkre. Magyarországon mintha kevésbé lenne igény a szóló női előadókra. És ez nemcsak megérzés, hiszen egyértelműen kiderül, ha megnézzük, hogy a playlisteken hány szóló női előadó dala szerepel, vagy akár koncerthelyszíneket, hogy hány szóló női előadó koncertezik. Mindkét esetben brutál kevés az arány. Elkezdett bennem motoszkálni, hogy ez miért van? Hol lehet itt a probléma gyökere? Esetleg mi, szóló női előadók csinálunk valamit rosszul vagy ez kulturális dolog? Nálunk talán a patriarchálisabb berendezkedés miatt kevésbé tudja elfogadni a közönség, hogyha egy énekesnő extrémebb ruhában áll a színpadra, és olyan szélsőséges lenne, mint Lady Gaga? Magyarországon egy ilyen karakter nem képes működni, mert előbb váltana ki megosztottságot és ellenérzést a közönségből, mint szimpátiát. Mikor ezt átgondoltam, arra jöttem rá, hogy valamit tenni kell. Hiszen ezt az aránytalanságot, mellőzöttséget csak akkor tudjuk javítani, hogyha a tettek mezejére lépünk és összegyűjtjük azokat az embereket, akiknek szintén fontos a téma, és akik látják a problémát.
Te magad mikor és hogyan szembesültél vele először, hogy a nőkkel másként bánnak a szakmában?
Amikor még zenekari frontember voltam, nagyon sokszor tapasztaltam koncertek előtt, hogy minden férfitársam hangbeállására volt idő, csak az enyémre nem. Végül mindenki komfortosan érezte magát a színpadon, kivéve engem, mert nem voltak jók a mikrofon beállítások. Sok éven át az volt az érzésem, mintha az ének lényegtelen lenne, holott az énekes kommunikál a közönséggel, ő az, akinek a közönség érti és hallja a hangját. Sok időbe telt, mire megtanultam, hogyan kell úgy képviselnem magamat, hogy ne lehessen félresöpörni és lezavarni egy ötperces hangpróbával. Ezt egyébként más női előadótól is hallottam, férfiaktól viszont soha. Illetve a mai napig a fülemben cseng, amit a pályám elején egy fontos zeneipari szakember mondott nekem, hogy “ Juli, Magyarországon az énekesnők senkit nem érdekelnek. Egy énekesnő nem eladható és te sem vagy az”.
Mivel magyarázta?
Valahol sajnos igaza van. Ő ezt azért mondta, mert piaci alapon kell gondolkodnia arról, hogy melyik előadó az eladható “termék”. Nyilván ő is azt tapasztalta a számokból, hogy több bevételt hoznak a férfi előadók, mint a nők. Egy női előadót sokkal nehezebb “felépíteni”, hiszen nem mindegy, hogy mit énekel, hogyan énekli, hogyan kommunikál, hogy néz ki, milyen a színpadon. Sokkal komplikáltabb és több odafigyelést, gondolkodást igényel.
Nagyon sok minden, amit most itt felsoroltál, az nem a tehetséghez kapcsolódik, hanem a külsőségekhez.
Így van, és én azt látom, nagyon kevés olyan női előadó van, aki ösztönből ráérez arra, hogy a közönség mit szeret. Valahogy a férfiak szabadabban tudnak alkotni. Tíz férfi előadóból kilenc ösztönösen tud olyan zenét csinálni, amire ráugranak az emberek és kapcsolódnak hozzá. Tíz női előadóból pedig talán egy. Nem feltétlenül azért, mert az a zene, amit a nők csinálnak nem jó, csak egyszerűen mások a vágyak, más témák foglalkoztatnak minket, és ezért nehezebb kialakítani a kapcsolódást a közönséggel. Nagyon sok énekesnőt ismerek, akik fantasztikusan jó zenét csinálnak, mégsem ismeri őket a közönség, nincs akkora hallgatottságuk, nincsenek akkora slágereik, pedig zeneileg jól képzettek, értenek a szakmájukhoz.
Ott van például Tóth Andi. Sikeres, fiatal női előadó, aki a visszavonulás mellett döntött. Nem lehet elmenni amellett, hogy többször is kifejtette, azért lép vissza a zenei karriertől, mert nem tud önazonos maradni. Itt van azért párhuzam kettőtök tapasztalataiban.
Andi egy klasszikus, amerikai típusú, nagy énekes, ő azt a vonalat képviseli, amit a legnagyobbak. Iszonyú nagy hangja és hatalmas energiája van, mint Aretha Franklinnek vagy Beyoncénak. Képes nagyívű balladákat elénekelni és akár rockot is, tehát borzasztó jó képességei vannak, és művészileg nagyon-nagyon sokoldalú és tehetséges ember. Mégis azzal kellett szembesülnie, hogy azok a dalai futottak be, amiket “szórakozásból” írt. És egyáltalán nem érezte jól magát ezekkel a zenékkel, mert nem ez az a zenei világ, ami belőle őszintén jön. Mégis ezek a dalok generáltak többmilliós megtekintéseket. Utána pedig el kellett mennie fellépni, és a koncerten nem azokra őrjöngtek az emberek, amiket ő szívből énekel, hanem ezekre a slágerekre, amelyek zeneileg semmilyen kihívást nem jelentettek számára. És amikor Andi ezzel szembesült, nyilván azt érezte, hogy ő ezt így nem szeretné csinálni. Nem tudja megmutatni benne a lelkét, a tehetségét és mégis ez kell, mert erre van igény. Ez nagyon szomorú.
Tehát két út van a női előadók előtt; vagy feladod a személyiséged egy részét és betagozódsz vagy kiszállsz, mert úgysem lehetsz önazonos?
Igen, beletagozódsz ebbe az egészbe, és akkor lehet, hogy milliós megtekintéseid lesznek és imádják majd, amit csinálsz. Csak azt fogod érezni minden alkalommal, amikor a színpadon vagy, hogy kicsit belehalsz, mert nem tudod őszintén képviselni azt a zenét, ami szívből jön. Ugyanakkor nagyon fontos különválasztani a zenekaros frontembereket, mert nem ugyanaz a kettő. Más szóló női előadóként a pályán lenni, mint egy zenekarban csapattagnak. A legfontosabb, hogy utóbbi esetben a teher megoszlik; közösen döntötök, közösen vívtok meg minden csatát, és nem te viszed az egészet a hátadon. Viszont szóló előadóként te vagy a termék, te vagy az, aki mindent meghatároz, aki a bőrét a vásárra viszi. Épp ezért Magyarországon sokkal hálásabb zenekarban lenni. Szóló női előadóként magunkra vagyunk hagyva, hiszen az is rajtunk áll vagy bukik, hogy tudunk-e magunk köré olyan csapatot építeni, aki úgy segít minket, mint egy zenekar tagjai egymást. És nyilván van tehetséges és sikeres szóló női előadónk, például Rúzsa Magdi, aki megtölt egy Arénát. Szerintem Magdi, túl a tehetségén és a fantasztikus személyiségén, abban is nagyon ügyes volt, hogy talált maga mellé olyan társakat, akik tényleg tudják őt segíteni és vele csapatként működni.
Neked volt esetleg olyan a karrieredben, amikor úgy érezted, hogy legszívesebben kiszállnál? Mi segített ilyenkor átlendülni?
Voltak mélypontok, amikor azt éreztem, hogy befejezem, mert nem haladok előre, egy helyben toporgok. Végül mindig önvizsgálatot tartottam: ránéztem arra, hogy mi az, amit még nem tettem meg az előrelépés érdekében, és mindig be kellett látnom, hogy valójában a helyzetemet én is okoztam. Ezért is nagyon fontos kiemelnem, hogy a rendezvénnyel nem az a célom, hogy hibáztassam a közönséget, a szakmát, a kultúránkat vagy a társadalmunkat, hanem egyszerűen csak keresem, hogy mit kellene másképp csinálnunk. Keressük meg együtt, hogy hol van a hiba és min kell változtatni annak érdekében, hogy legyen több sikeres szóló női előadó.
Te mit tapasztalsz a magyar zenei szcénában, versengenek egymással a női előadók vagy inkább egy közösséget, egymást támogató csapatot alkottok?
Ebben abszolút lenne hová fejlődnünk. Azt látom, hogy a férfiak nagyon jól tudják egymást támogatni; együttműködnek dalokban, meghívják egymást a koncertjeikre, posztolnak egymásról, sztoriznak egymás fellépéseiről. Zseniálisan csinálják. A nőknél ezt abszolút nem látom, ebben is gondolkodásbeli változásra lenne szükség. Egyébként a külföldi női előadóknál ez jól működik, ha ott felbukkan egy új szóló női karakter, akkor a többiek, akik már régóta a pályán vannak, és nagy hírnevük van, elkezdik támogatni és a saját közönségük figyelmét is rá irányítják. Ilyen gesztusokkal rengeteget tudnánk egymásnak segíteni. Ez is célom egyébként, hogy kicsit felébresszem az énekesnőkben ezt az összefogást, hiszen én attól nem leszek kevesebb, ha a másikat támogatom.
És ha már a versengésről beszéltünk: a kommentelők, rajongók mindenképpen szeretik szítani a tüzet az előadók között. 2 éve történt az ominózus eset Rúzsa Magdi és a te kliped kapcsán. Számodra mi volt a tanulság ebből az egészből?
(2023 áprilisában Juli a TikTok-on beszélt arról, hogy úgy véli, Rúzsa Magdi új videoklipje már-már kísértetiesen hasonlít az ő, februárban megjelent klipjéhez - A szerk.)
Az egyik tanulság sajnos nagyon szomorú volt, mégpedig az, hogy én álltam ki az igazamért, mégis én lettem a fekete bárány. Nagyon rosszul jöttem ki az egészből, miközben semmi mást nem akartam, csak felhívni a figyelmet egy igazságtalanságra. Hiába kommunikáltam a videóimban arról, hogy nem Magdit támadom, mégis valahogy ezt kapták fel a médiában. Pedig ha nagyon szigorúan veszem, engem rágalmazás ért a megjelent cikkekben. Még ügyvédhez is fordultam, aki ezt megerősítette. A másik sajnálatos dolog az volt, hogy Magdihoz már úgy jutott el az egész, hogy én őt támadom. Belőle pedig ez váltott ki olyan reakciót, teljesen jogosan, hogy na ne már, álljon meg a menet. És miután ő is posztolt erről a Facebookon, már nem tudtam a folyamatot sem megállítani, sem visszafordítani. Én a gyártó céget hibáztattam és a mai napig azt gondolom, hogy ők nem voltak korrektek. Ők ezzel nem értenek egyet, nem így látják. Ezt nagyon sajnálom. És azt gondolom, hogy ez Magdival szemben sem volt fair. Mert itt nemcsak én láttam kárát a dolognak, hanem ő is, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem tudta azt, hogy egy hasonló videó már készült ugyanazon a helyszínen. Magdi van annyira profi és igényes előadó, ha tudta volna, nem megy bele. Remélem, hogy lesz módom majd ezt személyesen tisztázni Magdival, mert még erre nem volt alkalom azóta sem. Egyébként őt is hívtam az eseményre a menedzserén keresztül, sajnos nekik nem volt jó az időpont, de nagyon nyitottak voltak és szívesen jöttek volna.
Több énekesnő, akikről ma szó esett, tehetségkutatókból vált ismertté a nagyközönség számára. Sokaknak, mint neked is, kifejezetten erős mezőnyben kellett helytállni, sikeresnek lenni. Mit gondolsz, hogy látod, van még létjogosultsága ma a tehetségkutató énekes műsoroknak?
Szerintem egészen addig, ameddig nézik az emberek ezeket a műsorokat és amíg olyan előadók kerülnek ki ezekből a műsorokból, akiket szeret a közönség, van létjogosultságuk. És ameddig ez működik, addig én azt mondom, hogy legyen, mert a feltörekvő előadóknak ez borzasztó nagy lehetőség. Megismertetik milliókkal a zenéjüket, tanulhatnak a szakma legjobbjaitól, szinte felér egy egyetemi képzéssel. Pláne, mert Magyarországon nincs olyan képzés zenészek számára, ahol megtanítanak brandet építeni, azt, hogy hogyan kell egy tévéműsorban a kamera előtt szerepelni, hogyan kell nyilatkozni vagy akár öltözni. A képzett amerikai előadók nemcsak azért profik, mert annyira tehetségesek, hanem mert ők megtanulták, hogy hogyan kell a show-bizniszben létezni. És azt gondolom, hogy egy-egy ilyen tehetségkutató pontosan ezt az iskolát helyettesítheti, mert rengeteget ad.
Mit üzennél annak a fiatal nőnek, aki most kezdené el ezt a pályát?
A legfontosabb, hogy ez a pálya nagyon nehéz, ezért elszántnak és erősnek kell lenni. Én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ezen a területen nincs idő agyalni, nincs idő szerénykedni. Ha előadó akarsz lenni, ha zenei karriert akarsz, akkor, anyukám, kösd föl a gatyádat és állj bele. És növessz vastag bőrt. A lehetőségek jönnek, de azokat meg kell ragadni és nincs idő tétovázni. Az erőt pedig saját magunkban kell megtalálnunk.
Milyen terveid vannak rövid és hosszú távon? Van olyan karrierálmod, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani?
Elsősorban a rendezvény van most fókuszban. Illetve szeretnék majd egy kislemezt kiadni ősszel és erről egy dalt június elején megjelentetni. Illetve vannak készülőben projektek, amikről még nem beszélhetek. Nagy vágyam egy Budapest Park koncert. Szeretnék egy olyan popszínházi produkciót létrehozni, amiben benne van a színház világa és egy egyedi pop hangzás, amiben ki tudom teljesíteni azt, ahogy énekelek, amilyen személyiségem. Hiszek abban, ha kitartó vagyok, akkor előbb-utóbb ez fel fog épülni. Magánéleti fronton pedig a családalapítás is abszolút tervben van, nagyon szeretnék anyuka lenni. Tavaly ilyenkor még rengeteg félelem és sok görcs volt bennem ezzel a témával kapcsolatban, ami mostanra teljesen elmúlt.
Kanyarodjunk vissza a közelgő #nőkéntazeneiparban rendezvényhez: mire számíthatnak a látogatók, mi várható?
Egyrészt nagyon izgalmas lehet azoknak, akik szeretik és követik a színpadon megszólaló előadókat. Nekik azért ad majd élményt az esemény, mert olyan dolgokat tudhatnak meg ezekről az előadókról, amiket eddig nem. A feltörekvő zenészek is rengeteg nézőpontot kaphatnak majd, ami nagyon komoly segítség lehet abban, hogy merre induljanak, hogyan építkezzenek. Szerintem a kapcsolatteremtésre is jó lehetőség, mert ilyen szakmai esemény ritkán van. Illetve nagyon javaslom mindenkinek, akiket általánosságban érdekel a zeneipar és szeretnének egy kicsit belátni a kulisszák mögé, jobban megérteni ennek a világnak a működését, és azt, hogy egy-egy előadó sikere mögött mi áll. Biztosan rengeteg értékes gondolat hangzik majd el, mert a színpadra lépők egytől egyig nagyon sikeres, meghatározó szakemberek. Illetve egy ütős meglepetés produkcióval is készülünk.
A rendezvény részletes programját és egyéb információkat ide kattintva találsz!
Leadfotó, fotók: Femcafe.hu, Horányi Juli
Oldalak
Hasonló cikkek
