Nem is gondolnád, miről árulkodik Latinovits Zoltán írásképe

Latinovits Zoltán

Teljesen egynek érezte magát a hivatásával. A munkája ő volt maga volt, illetve ő volt a munkája. Érdekes, hogy bár a „szeretettel” szót odaírta a címzett neve alá, mégis pici és szűk betűkkel tette ezt, ami azt jelenti, hogy annyira nem érezte fontosnak Bodnár Juditot. Sőt, a saját nevét nagyobb betűkkel is írta, így kettejük közül magának nagyobb jelentőséget tulajdonított. Mindig kereste a helyét a világban, de ezt a lehengerlő stílusával és jó kommunikációs képességével valamelyest el tudta fedni. Azért is tudott „színészkirállyá” válni, mert amikor megformált egy szerepet, akkor tényleg képes volt kilépni a saját bőréből. Élvezte ezt tenni, mert olyankor sem a saját bőrében és életében kellett lennie. Gyerekkorában nem tudott igazán gyerek lenni. Korán érő típus volt.