Iszonyú, miért tette: 3 héttel az esküvőjük után végzett fiatal feleségével a színész, majd magától is eldobta az életet

A lassú lejtmenet
A nagy kritikai áttörést az 1951-es Come Fill the Cup hozta meg, ahol egy alkoholfüggőségben szenvedő férfit alakított megrendítő hitelességgel, zseniális játékáért pedig Oscar- és Golden Globe-jelölést is kapott. A siker után a Metro-Goldwyn-Mayer szerződtette, és ekkor kezdődött pályájának egy új, vegyesebb korszaka: hol főszerepek, hol mellékszerepek, de nem mindig szerencsés filmválasztásokkal. Játszott romantikus komédiákban, westernben, 3D-s filmben is, de egyre gyakrabban vélte úgy, hogy nem találja a helyét. Egy ideig még a színház is fontos szerepet kapott az életében: Broadway-darabokban játszott, és a színpadon sokkal szabadabbnak érezte magát, mint Hollywood kötött rendszerében.
Az 1960-as években még játszott néhány alkotásban, ám ekkor kezdődtek a komoly problémák is. Az 1970-es évekre súlyos alkoholfüggősége már széles körben ismert volt a szakmában, és ez komoly árat követelt a karrierjében. Szerepek maradtak el, lehetőségek tűntek el, és az a színész, aki egykor magabiztosan dolgozott és biztosan állt a reflektorfényben, lassan a háttérbe szorult. Egyre gyakrabban találta magát kisebb szerepekben, miközben magánélete is széthullani látszott. Még olyan nagynevű produkcióból is kirúgták, mint Mel Brooks legendás filmje, a Blazing Saddles – mindössze egyetlen forgatási nap után. Ettől kezdve a szerepek ritkulni kezdtek, és a korábban ünnepelt, elegáns főszereplőből fokozatosan egy bizonytalan, sodródó színész lett.



























