#filternélkül: Csíkos Juca - Az anya, aki három lányával tartja fitten magát

Az ActiveMumLife nemzetközi hírű, magyar bloggerével beszélgettünk.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

A magyar anyuka, akit tízezrek követnek

Csíkos Andrásné még csak 28 éves, de már háromgyermekes édesanya és Magyarország egyik nemzetközi hírű blogger anyukája. Juca egy münchauseni csavarral saját magát mentette ki a szülés utáni depresszióból azzal, hogy elkezdett írni és gyerekeivel együtt mozogni. A korábban az élsportban és a versenyszférában is aktív nő már évek óta ösztönzi a sorstársait arra, hogy ne lustuljanak el babájuk mellett sem. Legfőbb üzenete, hogy mozogni nemcsak profi személyi edzővel és jól felszerelt konditeremben lehet, hanem egy babakocsival, hordozóval, vagy minden eszköz nélkül, kreatív megoldásokkal is. Így lehet az, hogy lányai születése után is tökéletesek az idomai, melyeket például egy szemetes kuka emelgetése közben vagy egy szalmabálát gurítva a mezőn tart formában.

A szülés sok nő testét átalakítja, ebben az időszakban többen elégedetlenek az alakjukkal. Te hogyan élted meg ezt? Milyen volt számodra az anyává válás folyamata?

Mindkét várandósságomat imádtam, a nehézségeit én is nehezen éltem meg, ám összességében a mai napig hiányolom azokat a napokat. Az első terhességem idején - mely nagy örömünkre ikervárandósság volt - sajnos mérsékelnem kellett a sportolást. Engem leginkább ez viselt meg, hiszen az aktív életem hirtelen nyugalmi állapotba került. Az alakommal mindvégig ki voltam békülve, elfogadtam a változásokat. Ezekben az időszakokban is figyeltem a táplálkozásra és a megfelelő mennyiségű testmozgásra, mindaddig, amíg jól esett.

Vissza tudsz emlékezni az első olyan alkalomra, amikor rájöttél, hogy az edzésbe bevonhatóak a gyerekeid is?

Amikor tudatosultak bennem a szülés utáni depresszió tünetei, akkor kezdtünk el a párommal ötletelni, mivel is tudnánk kirángatni engem a mélypontból. A férjem motivált, hogy a gyerekekkel töltött mindennapok “mókuskerék” jellegébe vigyek valami újat, és szervezzem újra a napirendünket. Tudtam, hogy olyan elfoglaltságot kell választanom, amit szeretek, az önértékelésemen is javíthat, ugyanakkor fejlesztő mozgásra sarkallja a gyerekeket is.

Hogyan jött az ötlet, hogy megmutasd másoknak is, amit csinálsz?

Az igényeim alapján ötleteket kezdtem gyűjteni az interneten. Nem találtam olyat, ami mindenben tetszett volna, így kitaláltam egy új dolgot, ekkor indult el az Active Mum Life. Arra gondoltam, talán nem csak én járok ebben a cipőben: szeretnék otthon mozogni a gyerekeim mellett, szeretném visszanyerni a szülés előtti formámat. A férjem egyik nap megemlítette nekem az Instagram felületet. Azzal próbált motiválni, hogy mutassam meg másoknak is ezeket a mozgásformákat, mert biztosan vannak, akik ugyanilyen cipőben járnak, és nekik ez jó inspiráció lehet.

Számodra mit jelent „active mum”-nak lenni?

A sportos élet örök szerelmese vagyok, tíz éves versenysportolói tapasztalattal és sportkommunikátori végzettséggel. Egész életemet az aktív és sportos mindennapok határozták meg, nemcsak gyermekként, henem felnőttként is. Ez egy életforma, ami számomra azt jelenti, hogy minden időt megragadok a testmozgásra, imádok pörögni az élet minden területén, számomra az a furcsa, ha nem csinálok “semmit”. Minden eszközben és tárgyban, de még helyzetekben is a közös mozgás lehetőségét látom, legyen szó játszótéri időtöltésről, takarításról vagy fogmosásról.

Milyenek voltak a visszajelzések a követőidtől, és mit szólt hozzá a családod, hogy blogolni kezdtél?

Az elejétől kezdve pozitív visszajelzéseket kaptam, mind a követőktől, mind a családomtól. Sokat jelent, hogy ezzel a tevékenységgel nemcsak a depressziót küzdöttem le, de mára hivatásommá is vált, hogy másoknak segítsek a kreatív ötleteimmel. A férjemmel már az elején megbeszéltük, hogy mindaddig csinálom, amíg ez a család építését is elősegíti.

A gyerekek hogyan viszonyultak ahhoz, hogy videózod őket, fényképeket készítesz róluk?

Mivel ebben a helyzetben nőttek fel, nekik teljesen normális, hogy vannak napok, amikor kezemben fényképezőgéppel és állvánnyal rohangálok fel és alá. Vannak napok, amikor nem szeretnének közreműködni, amit én tiszteletben is tartok, és van, amikor egy-két vicces gyakorlattal vagy témával pikk-pakk rá tudom venni őket az együttműködésre.

Mikor vált tudatossá a tartalomgyártás a részedről?

Igazából a mai napig hobbiként fogom fel, ha éppen nincs kedvem posztolni vagy nyaralunk, akár egy hétig is kimarad a tartalomgyártás. A család az első, mindig is anyuka szerettem volna lenni, így ezt semmi nem előzheti meg. Természetesen egy idő után, amikor a szponzorok is megjelennek és támogatják a hobbit, akkor már beszélhetünk tudatos bejegyzésekről. Emellett csak olyan termékeket népszerűsítünk, amelyekkel azonosulni tudunk, és amúgy is használunk a hétköznapokban. Így maradhat meg a családias jellege a tartalmaknak, így maradhat továbbra is hobbi a munkám.

Nagyon nyíltan vállalod, hogy szülés utáni depresszióban szenvedtél. Hogyan ismerted fel, hogy ez nem egyszerű rossz passz, hanem egy tartós állapot, ami boldogtalanná tett?

Hat hónap telt el az ikrek születését követően, amikor már egyre könnyebb lett az anyaság, ám mégis csúnya gondolatok motoszkáltak a fejemben. Az egész napos váltott sírás, a félóránkénti éjszakai ébredések mellett annyira felgyülemlett bennem a feszültség, hogy mindenben csak a hibát láttam meg. Az elején nagyon szégyelltem is magamat miattuk, a férjem többször mondta, hogy csak pozitív szemlélettel segíthetek a helyzeten. Meglátta, hogy hasznos elfoglaltságra, időre és hihetetlen mennyiségű támogatásra van szükségem. Nagyon hálás vagyok neki ezért is.

Mennyire volt nehéz ebből kijönnöd, mi segített igazán?

Kezdetben azt hittem, örökös lesz az állapot, és nincs, ami megváltoztathatja. Aztán, amikor megtaláltam a helyes irányt, motiváltak a pozitív visszajelzések, rátaláltam a hasznos “én időm” foglalkozásra, akkor napról napra könnyebb lett a helyzet, és néhány hét múlva már el sem tudtam képzelni, hogy lehettem ilyen állapotban.

Sok anyuka követ téged. Hogy látod, mennyire gyakori ez a probléma, amivel te is megküzdöttél?

A követőim 82 százaléka kisgyermekes anyuka. Nagyon sokan keresnek meg hasonló problémával vagy csak tünetekkel, amiket nem ismernek fel. Nagyon alattomos probléma a depresszió. Sokszor akkor sem ismerjük fel, amikor több tünet jelentkezik. Mindig arra biztatom őket, hogy találaják meg azt az elfoglaltságot, ami boldoggá teszi őket. Nem kell, hogy ez pont a testmozgás legyen. Főzzön, fessen, kertészkedjen, bármilyen számára pozitív visszajelzést generáló tevékenység segíthet, a lényeg, hogy azt lehetőleg a gyerekek közelében vagy velük együtt végezze.

Számítottál rá, hogy ekkora közönsége lesz annak, amit csinálsz? Nem ijesztett meg, hogy az egész világ láthat téged vagy a gyerekeidet?

Amikor 2016 márciusában elindult az oldal, az első hónapokban semmilyen reakciót nem váltott ki a közönségből. Aztán 2016 május végén megtudtam, hogy várandós lettem Dorkával, ekkor már olyan videó anyagokat gyártottam, amiket kismamaként otthon is vegrehajtottam nap, mint nap és ajánlottam másoknak is, mert nekem bevált. Ekkor figyelt fel ránk az amerikai Cosmopolitan sportrovatának főszerkesztője, készült egy interjú, majd ezt követően 40 ezer anyuka kapcsolódott be a mindennapi életünkbe egy éjszaka leforgása alatt. Ezt követően az angol Daily Mail is írt egy hasonló cikket, mondván, hogy ilyen egyedi tartalommal és ötlettel még sehol sem találkoztak. Azóta egyre csak gyarapodik az oldal követőinek a száma, és mivel mindig is azt szerettem volna, hogy minél több anyukának tudjunk segíteni, így sosem feszélyezett a követők száma és a nyilvánosság.

Korábban élsportoló voltál, az olimpiára készültél. Az anyaság megadta számodra azt a fajta katarzist, hogy megelégedhess a teljesítményeddel?

Nyugodtan mondthatom, teljes mértékben. Nyolc éves koromtól egészen 18 éves koromig a sport volt a mindenem. Rövidpályás gyorskorcsolyázóként az olimpia volt valóban a cél, majd egy sérülés válaszút elé állított. Ekkor került képbe az országúti kerékpár, ahol két év eredményes pályafutás után válogatott kerettag lettem 17 évesen. Néhány évvel később, az egyetemi éveim kezdetén elgondolkodtam azon, mi is lenne az igazi célom az életben, és akkor tudatosult bennem, hogy már gyerekként is saját, nagy családot szerettem volna.

Több mint 108 ezren követnek jelenleg az Instagramon. Egy-egy bejegyzéseden akár több ezer like is lehet. Nem esik bele ilyenkor az ember abba a hibába, hogy a like-ok számától pozícionálja magát? Hogyan hat rád ez a fajta kiemelt figyelem?

Az elején nagyon nehezen éltem meg, pláne azt követően, amikor már többet tudtam az algoritmusról és azokról a dolgokról, ami alapján működik ez a közösségi felület. Egy rövid időre engem beszippantott a közösségi média “élményhajhászása”, néha nyomasztott, hogy kevesebb a like-ok száma, mint amire számítottam. Szerencsére hamar rájöttem, hogy mi az igazi elismerés számomra. Nekem 1000 like-nál is többet jelent, ha egy adott posztra érkezik egy privát vagy nyilvános elismerés, amiben személyesen köszönik meg a segítségemet. A tudat, hogy tudják, számíthatnak rám, hogy támogatom őket, hogy egy nehéz napon mentőövként szolgál egy-egy bejegyzésem. Nem csak a követőimnek szól az, amit képviselek. Mindennap azon dolgozom, hogy a lehető legjobb példakép legyek a lányaim számára. Szeretném, hogy a kreativitást és életvidám szemléletemet magukba szívják már egészen kicsiként, hogy mire felnőtté válnak és a családjuk lesz, ők is ezt tegyék. A lányaim és a férjem a legjobb dolog, ami történt velem életemben, mindig is ilyen családról álmodtam és itt vannak nekem. Semmi mást nem kívánok, csak hogy örökké itt legyenek nekem egészségben.

#filternélkül - Rutai Gábor, a költőMATA: "Verseket nem olvasok, csak írok". Kreatív játéknak indult, mára pedig a magyar internet irodalmi szenzációja lett Rutai Gábor rendhagyó kezdeményezése, a költőMATA. A "Fent bedobod, lent kipotyog" jeligére már több száz villámvers és egy könyv is született, a hobbiköltőnek pedig már több ezres rajongótábora van az Instagramon és a Tumblrön.

Leadfotó és fotók: Csíkos Juca engedélyével

Oldalak

Szólj hozzá Te is!